Nyílt örökbefogadás kérdései
| (12058) Ildikó | Válasz erre | 2008-11-10 16:45 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Örülök,hogy rátaláltam erre a fórumra.Valaki megírná nekem röviden,hogy is megy ez az örökbefogadási folyamat?Most fogunk menni a tegyesz-hez. Egerbe.Köszike a segítséget.Sziasztok.Nagyon szuper ez az oldal! |
||
| (11811) Orsi | Válasz erre | 2008-10-21 13:09 |
|---|---|---|
|
Szia Petyaanya! Köszi a hsz-t! :) |
||
| Előzmény » (11791) | ||
| (11791) Petyaanya | Válasz erre | 2008-10-20 07:43 |
|---|---|---|
|
Orsi Mi is mondtunk nemet egy kisbabára, és pont olyan pocsékul éreztem magam, mint te. Kaptam a családtól pro- és kontra érveket, hogy miért igen, és miért nem. A végsõ döntés azonban az enyém volt. Utána nagyon rossz volt, de tudom, hogy azóta szeretõ családban van. Ez történt decemberben, (mindegy, melyik év) április elején pedig megérkezett Eszter.:) Nálam sem volt rögtön az az \"enyém vagy\" érzés. (és kisbabának nem volt igazi szépség) De most gyönyörû!!! Teljesen a férjemre hasonlít, és mióta azt is mondja, hogy anya, hát majd elolvadok... |
||
| (11788) Orsi | Válasz erre | 2008-10-19 19:55 |
|---|---|---|
|
RKata! Köszi, hogy ezt ilyen õszintén leírtad. Nekem sokat segít ez a tárgyilagosság, mégha kõkemény érzelmekrõl is van szó. ;) |
||
| Előzmény » (11786) | ||
| (11786) RKata | Válasz erre | 2008-10-19 19:16 |
|---|---|---|
|
Orsi, ha nem bánod, megpróbálom részletesen leírni (ettõl persze jó hosszú lesz, elõre szólok :P ), nekem milyen érzéseim voltak az elsõ pillanattól kezdve és hogyan vált Csenge az ÉN GYERMEKEMMÉ, mert van egy olyan érzésem, hogy azt gondolod, azért mert nem éreztél az elsõ pillanatban mindent elsöprõ földöntúli boldogságot, nem mûködsz „normálisan” :) . Az enyém is csak egy történet a többi közül, igazából más tanulsága nincs, mint az, hogy mindannyian mások vagyok, más az érzelmi töltetünk, habitusunk, másképp reagálunk különbözõ élethelyzetekre és ez így van jól, nem kell hadakoznunk ellene. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk hogy egyrészt jóval a szülés elõtt megismertük Csenge életet adóját, aki (a Tiétekkel ellentében) számunka nagyon szimpatikus, kifejezetten helyes, értelmes fiatal lány, másrészt benn lehettem a szülésnél. Mindez nyilván elõsegítette a születendõ baba elfogadását, ennek ellenére maga a szülés is erõt próbáló élmény volt számomra (de nem bántam meg, hogy benn voltam) és amikor Csenge megszületett, nem gondoltam azt, hogy õ az ENYÉM. Egy helyes baba volt, óriási kezekkel és talpacskákkal, hosszú ujjakkal, aranyos, egészséges kislány. De amit éreztem, azt talán így tudom a legpontosabban megfogalmazni: „szóval Te vagy az, örülök, hogy végre megszülettél, szép vagy, aranyos vagy, egészséges vagy, nincs kifogásom az ellen, hogy Te legyél a mi gyerekünk”. Lehet, hülyén hangzik, de ezt éreztem iránta. Meg persze óriási megkönnyebbülést, hogy elértünk az út végére, vége a feszült várakozásnak, hamarosan lakója lesz a berendezett gyerekszobának. A következõ napokban sokszor lehettünk vele, etettük, babusgattuk, gyakoroltam az anyaszerepet, de nem kerültem közelebb hozzá, mint egy idegen babához. És ez nem is volt olyan nagy baj, hiszen a papírok még nem voltak aláírva, és nem sokon múlt, hogy ne is legyenek… Így is megviselt az a bizonytalanságban töltött hétvége, amikor azt hittük, nem hozhatjuk haza, hát még ha szívvel-lélekkel beleéltem volna magam. Végül gyermekes családként jöttünk haza, de még hetek kellettek ahhoz, hogy teljes szívemmel és eszemmel elfogadjam, hogy õ a mi gyermekünk, és én vagyok az anyja. Azt hiszem, elõször MAGAMAT, mint ANYÁT kellett elfogadnom, hiszen ez egy merõben új szerep, teljes életstílus- és értékrendváltással. Folyton figyeltem magam, hogy kellõen jól csinálom-e, valahogy úgy éreztem, hogy valaki majd számonkéri rajtam, hogy mit hogyan csinálok Csengével, ezért nem tudtam teljesen felszabadulni. (Persze ez nem jelenti azt, hogy nem nyilvánultak meg az érzelmeim iránta, szeretgetésben, babusgatásban nem volt hiány. :-))) Aztán amikor ez elmúlt, akkor tudtam igazán átadni magam az anyaságnak és lett szorosabb, felszabadultabb a kapcsolatunk. De ezt kár és értelmetlen siettetni, teljesen mindegy, hogy 30 perc, vagy 30 nap. :) |
||
| Előzmény » (11757) | ||
| (11779) RKata | Válasz erre | 2008-10-19 16:17 |
|---|---|---|
|
Mosolygós, köszi a választ. :) Nyilván nem az én kíváncsiságom itt a mérvadó :), hanem az, hogy a többiek is okulhatnak esetleg belõle. |
||
| Előzmény » (11778) | ||
| (11778) mosolygós | Válasz erre | 2008-10-19 15:53 |
|---|---|---|
|
Csak azért írtam elõször, mert gondoltam van akit érdekel, hogy ki mit érez mikor meglát egy kisbabát... A 30 perccel tényleg igazad van Kata :), de én azt az idõt azért írtam, mert az elsõ találkozás mindig csak 5 perces volt, a 2. volt a hosszabb... inkább Szerelem második látásra a miénk, hisz alapból nem mertem beleszerelmesedni a gyermekeimbe addig még nem találkoztam az anyukájukkal, hogy õk tényleg örökbe szeretnék-e adni... (Bár ez is az én butaságom, hisz nyílván azért mehettünk oda... mégis kellett hallanom, hogy nem elveszem, ez számomra fontos). De mindenki MÁS és másként éli meg az egész eljárást. Ezért lehet érdekes ez mások számára is... Én azt hittem, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem merek \"szerelmes\" lenni elsõ látásra a gyermekembe... RKata! Jajj, de kíváncsi természetû vagy :)))))))) A válaszom: nem tudom, nem akartam, nem tudtam volna döntést hozni... Nem akartam babáról lemondani(Hisz teljesen mindegy, imádni tudnám bármelyik babát)... Én hiszek a sorsszerûségben Norisz óta!!! A Gólyahír tisztában volt azzal, hogy a szívem nagyon húz egy kislány felé, mert Norisszal kiélhetem azt, hogy kisfiam van, a kislányommal pedig azt hogy kislányom... De pont neked magyarázzam :))))))) Elõször teljesen mást tudtunk, aztán kiderült egy csomó új információ, a kislány kérdés sem volt biztos, de bíztam benne, hogy kislányom lesz... Nyár óta azt éreztem nagyon szeretnék egy kislányt :))) Aztán a gyerekszoba is egyre kislányosabb lett stb... Természetesen vicces elszólás volt a részemrõl, hogy a \"fejlõdésében...\"... :)) Már vágytam a rózsaszínes dolgokra, arra hogy majd fonhassam a kislányom haját stb... Ezek érdekes dolgok lehetnek a várakozóknak, jó róluk beszélni, mert errõl nem nagyon beszélünk... Lehet hogy másoknak is vannak sokszor kétségei, mert nem ezt vagy azt olvasták, pedig aztán tényleg mindenki MÁS és másként éli meg a dolgokat... Na megyek, kelnek a gyermekeim :) Puszi! |
||
| (11776) RKata | Válasz erre | 2008-10-19 15:19 |
|---|---|---|
|
Mosolygós, ezt írod: \"Én nagyon féltem Deláni elõtt, mert nem tudtuk biztosra, hogy kislány-e... Viszont azt éreztem, hogy ha kisfiú lesz nem biztos, hogy a fejlõdésében nem okozok kárt... Nagyon szerettem volna már egy kislányt is (...) én nem szeretnék nem-et mondani, nekem nem fér bele a lelkivilágomba... Attól féltem, hogy örökre fájni fog a szívem egy kisfiúért, akirõl lemondtam...\" Ez azt jelenti, hogy ha Deláni kisfiúnak sikerül :), akkor nem tudtátok volna elfogadni? Mit jelent az, hogy \"nem biztos, hogy a fejlõdésében nem okozok kárt\"? |
||
| Előzmény » (11756) | ||
| (11766) RKata | Válasz erre | 2008-10-18 20:49 |
|---|---|---|
| Mosolygós, szerintem 30 perc az bizony szerelem elsõ látásra. Nekem 30 NAP kellett, hogy KEZDJEM elfogadni, õk az én gyerekeim. (De sikerült. :))) | ||
| Előzmény » (11756) | ||
| (11759) Orsi | Válasz erre | 2008-10-18 18:29 |
|---|---|---|
|
Kedves Gólyahír! Nagyon-nagyon köszönöm! És kimondhatatlanul örülök, hogy ma végre sikerült hazaérnie a kislánynak. \"(titkos örökbefogadásnál sohasem találkoznak!!!)\" Igen, ezen is annyit agyaltam az elmúlt napokban, de én az elsõ pillanattól fogva, amióta elhatároztuk, hogy örökbefogadunk a nyílt öf mellett tettük le a voksunkat. Ezt a legelsõ Tegyeszes \"interjún\" is elmondtuk, hogy mi ragaszkodunk a nyílt öf-hoz. És nem csak amiatt, mert csecsemõt szeretnénk örökbefogadni, hanem azért mert mindkettõnknek fontos, hogy tudjunk mesélni a gyerekünknek a gyökereirõl, és én nem akarok fantomokkal együttélni. És igen, tényleg igazad van, látod ez eddig így ilyen konkrétan nem fogalmazódott meg bennem, hogy ugyanakkor nagyon fontos, hogy szimpátiát érezzek az életet adó iránt. Köszönöm ezt az észrevételt, mert segít, hogy jobban tisztába jöjjek magammal. Hiába, Neked már hatalmas rutinod van, nekem meg ez lesz életem elsõ és valószínû egyetlen örökbefogadása. |
||
| Előzmény » (11758) | ||
| (11758) Gólyahír | Válasz erre | 2008-10-18 18:12 |
|---|---|---|
|
Kedves Orsi! Nagyon sajnálom. Igazad van, hogy nemet mondtál, mert az életet adót is el kell fogadni ahhoz, hogy a gyerekedet feltétel nélkül, és felhötlenül szeretni tudd majd. Õ nem nektek született, már megtalálta szüleit, pont ezekben a percekben értek haza. Majd meg fog születni a Ti gyereketek is, és akkor majd mást fogsz érezni. Annyit viszont már tudunk, hogy neked nagyon fontos, hogy az anya szimpatikus legyen. (titkos örökbefogadásnál sohasem találkoznak!!!) |
||
| (11757) Orsi | Válasz erre | 2008-10-18 17:42 |
|---|---|---|
|
mosolygós! ...addig amíg nem beszéltem az életet adó anyukával, nem tudtam úgy érezni, hogy közöm lenne hozzájuk... Nekem pont az életet adóval volt problémám. Nem volt igazán szimpatikus, bár nem ez a legjobb kifejezés most, de nem tudom jól megfogalmazni, egyszerûen zsigerileg nem tudtam elfogadni. És onnantól kezdve hiába volt gyönyörû a baba, mert tényleg az, és mégsem ment. Két napig bõgtem megállás nélkül szinte, csináltam akkora telefonszámlát, hogy már elõre rettegek a postástól :), de a bizonytalanságon, a pánikon kívül semmit nem éreztem. Aztán meg jött a bûntudat, meg az önmarcangolás, hogy mi a baj velem? Mert azért ezen a fórumon valljuk meg, leginkább csak arról lehet olvasni, hogy mindenki milyen boldogságot érzett már az elsõ találkozásnál, és milyen szimpatikus volt az életet adó. És rohadt pocsékul éreztem magam, hogy nekem ez nem ment most. És rendesen utáltam magam miatta. Idestova 10 éve kínlódunk egy gyerekért, amikor meg ott van a lehetõség, akkor meg ahelyett, hogy elöntene a boldogság, ahogy azt sokan mesélték, én nem éreztem semmit, vagy legalábbis a boldogsághoz még csak hasonlót sem. :( Hogy most mit érzek, azt meg inkább nem részletezem. :( |
||
| Előzmény » (11756) | ||
| (11756) mosolygós | Válasz erre | 2008-10-18 16:55 |
|---|---|---|
|
Sziasztok!!! Nem pont a témához inkább a témát érintõen szólnék hozzá... Nálam nem úgy mûködtek az érzések mikor megpillantottam a gyermekeim, hogy éreztem õk az enyémek... (Ilyet olvastam régebben, hogy van aki ilyet érez) Mindkét esetben láttam 2 gyönyörû babát (bár nekünk minden kisbaba gyönyörû, másrészrõl 1-2 nap múlva nagyon megváltoznak...) de addig amíg nem beszéltem az életet adó anyukával, nem tudtam úgy érezni, hogy közöm lenne hozzájuk... Talán ez így leírva nem szépen fest, nagyon tetszett mindkét kisbaba, de nem mertem közel engedni azt az érzést, hogy õk az enyémek. És a kötõdés se alakult ki nálam azonnal, kellett úgy 30 perc a gyermekeimmel, mikor jött az érzés ez lehet a sors, ez lehet megírva ott fennt!!! Tudtam mindkét esetben, hogy nem véletlen vagyunk ott ahol, a gyermekeim lakóhelyén stb... Bíztam Gabikában, bíztam az egyesület védõnõiében és a sorsban... NEM lehet véletlen!!! Persze elfogadom, hogy valaki nem-et mond egy babára hisz ti érzitek... inkább csak azért írtam, hogy nem mindig van szerelem elsõ látásra érzés, másodikra is létezik!!! :) Huúú remélem számotokra is érthetõen fogalmaztam :)))) Nagyon különbözõek vagyunk, nem szeretünk ugyanúgy, nem vagyunk egyformák, mások a határaink, tapasztalataink stb... Én nagyon féltem Deláni elõtt, mert nem tudtuk biztosra, hogy kislány-e... Viszont azt éreztem, hogy ha kisfiú lesz nem biztos, hogy a fejlõdésében nem okozok kárt... Nagyon szerettem volna már egy kislányt is, a belsõ képeken láthatjátok mennyire csajos már most is Deláni környezete :) Szóval születése elõtt már 1 hónappal, születése idõpontjában pedig azért izgultam, hogy ugye kislány, mert én nem szeretnék nem-et mondani, nekem nem fér bele a lelkivilágomba... Attól féltem, hogy örökre fájni fog a szívem egy kisfiúért, akirõl lemondtam... DE mivel bíztam (remélem azért is), a sors mindent eldöntött , megtervezett helyettem! DE valószínûleg a nem-ekben is ott lehet valahol a sorsszerûség... :( Különös összetevõkbõl áll ez az örökbefogadás, Deláni örökbefogadása a saját példánk rá... Nagyon nehéz döntések voltak, nagyon nehéz körülményekkel, teljesen más örökbeadó szülõkkel(kinézetre), viszont alapvetõ személyiségünk nagyon hasonló volt! Pl. az anyuka ugyanolyan mosolygós, mint én; az apuka éppúgy humorral megáldott, mint a férjem... Semmi sem véletlen, ezt megtanultam :) |
||
| (11750) mirrza | Válasz erre | 2008-10-17 23:29 |
|---|---|---|
|
Szia Orsi! A mi \"nem\"-történetünket ismered (nagyon koraszülött baba). Most csak annyi, hogy miután telefonon kaptam a hírt, rögtöb hívtam a férjem bõgve, de nem az örömtõl, hanem azzal, hogy \"Van egy baba, de NEM LEHET hazahozni!\" Persze nem fizikailag értve, hanem így fejeztem ki spontán, hogy nem vagyok elég erõs (vagy igazából nem is tudom mi a jó szó erre)hozzá. Ennek ellenére megnéztük, és egyáltalán nem volt semmi negatív érzésem, de pozitív sem. Persze 2 nagyon \"intenzív\" nap kellett ahhoz, hogy a zsigerbõl érzett \"nem\" tudatossá válljon. Utána viszont szinte jó érzés volt, hogy tudom végre a határaimat. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy szerintem teljesen természetes amit érzel, és több hasonló példán látva ilyen dolog után néhány hónappal szinte törvényszerûen kopogtat az igazi gólya. :) |
||
| Előzmény » (11747) | ||
| (11749) fitgabi | Válasz erre | 2008-10-17 21:51 |
|---|---|---|
|
Kedves Orsi! Nekem is volt ilyen problémám, bár hozzáteszem, sérült babáról volt szó, nem is láttuk. De mivel gyógypedagógus vagyok, nagyon-nagyon sokat vívódtam... Ha gondolod, beszélgethetnénk e-mailben, illetve várunk más hozzászólást is. Gabi |
||
| (11747) Orsi | Válasz erre | 2008-10-17 20:18 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Na, akkor én most jövök egy problémával. Mi a múlt héten nemet mondtunk egy babára. :( A baba helyes, aranyos, csak valahogy mégsem tudtam elfogadni részben a \"háttere\" miatt. Hatalmas önismereti tanulság volt számomra. Hogy mi az, amit be tudok vállalni, és mi az, amit nem. Mert én mondtam ki a végsõ nemet, a férjem el tudta volna fogadni a gyereket, pedig látszólag kettõnk közül õ az óvatosabb, megfontoltabb. Megmondom õszintén, nem vagyok büszke magamra, de a bizonytalanságon kívül nem éreztem mást. És most szembesültem igazán azzal, hogy mekkora felelõsség is szülõnek lenni, hogy élesben kellett döntenem egy gyerek sorsáról. Megrázó és iszonyatosan tanulságos is volt egyben. Közületek volt már valaki hasonló helyzetben? Vagy Ti mit éreztetek, amikor ott álltatok a kórházban a kiságynál/inkubátornál, vagy amikor az életet adóval beszélgettetek? |
||
| (11575) Heni | Válasz erre | 2008-10-07 20:06 |
|---|---|---|
|
Rkata! Köszönöm a gyors reakciót..... Így legalább tudok aludni... Holnap mindenképpen felhívom Gabikát! Mégegyszer köszönöm! |
||
| Előzmény » (11573) | ||
| (11573) RKata | Válasz erre | 2008-10-07 19:35 |
|---|---|---|
|
Heni, szerintem ha az alkalmassági határozat 3 év alatti gyermek örökbefogadására szól, akkor újszülöttre is (hiszen az is 3 év alatti gyermek), az Általatok örökbefogadható gyermek(ek) életkorát 3 évben MAXIMÁLTÁK (tehát Nektek nem ajánl ki - elvileg - a TEGYESZ ennél idõsebb gyermeket). De hívd fel esetleg Gabit, hogy teljesen megnyugodjál. |
||
| Előzmény » (11571) | ||
| (11571) Heni | Válasz erre | 2008-10-07 19:24 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Mindenkit sok szerettel üdvözlök! Egy hatalmas problémába ütköztem...jaj teljesen kétségbe estem...persze tudom hogy nem megy semmi simán ezt már a közel 10 év alatt férjemmel megszoktuk....de erre nem is figyeltünk volna fel ha a Gabika a mostani Gólyahíres talin nem mondja!Áldom az eszem hogy elmentünk, és szeretnénk minnél többször elmenni...bevallom , reménykedem abban hogy mi is ott lehetünk majd egyszer a bemutatkozó friss babások közt... na de a panaszom:Gabika azt mondta hogy a határozatban szerepelnie kell hogy újszülött örökbefogadására is alkalmasak vagyunk.....nekünk egy darab szám van , csak annyi hogy 3 éves kor alatti testvérpárokat, ikereket is vállalnánk de lehetõleg csecsemõkorú gyermeket szeretnénk.....ez így vajon jó?Tartok tõle hogy nem....mi 2 éves korig jelöltük volna be az életkort erre az van beírva hogy 3 éves kor alatt...... :-( de ez még nem is lenne lényeges...miért nem írták bele hogy 0-tól???1 hónapba telt mire ezt a papírt megírták és további 3 nap mire kipostázták.....akkor most újból végig kell várjak 1 hónapot?és mi van ha közben véletlenül Gabika minket választana...(kicsi az esély de hátha) mi van ha a gyermekem ezért nem érkezhet emg hozzánk? :-( Bocs hogy ilyen letargiásra sikerült a levelem, de minden ami az örökbefogadással kapcsolatos nagyon a szívemen viselem..... mindenkit sokszor puszilok, és ölelek... |
||
| Előzmény » (11414) | ||
| (11414) Gólyahír | Válasz erre | 2008-09-28 07:09 |
|---|---|---|
|
Kedves pvma! Az alkalmassági határozat érvényességét a jegyzõkönyv aláirásakor vizsgálják, akkor kell érényesnek lenni! |
||
| « | 1 ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... 24 | » |
Bejelentkezés