Nyílt örökbefogadás kérdései
| (12583) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-10 21:34 |
|---|---|---|
|
\"A nagy büdös helyzet az, hogy tökéletes életet adó nincs. Úgy értem, akinek rendezett a családi háttere, megfelelõ anyagiakkal rendelkezik, minimum érettségizett, normális munkája van, hasonló paraméterekkel rendelkezõ pasitól lett terhes és sorolhatnám. Valami nem kóser soha. Még a legnormálisabb, legszimpatikusabb életet adónál is valami gubanc van, hiszen valami miatt még sem tudja megtartani a gyereket. Ez van.\" Orsi! Ez kissé félreérthetõ... Tudom nem akartál rossz értelemben írni! Pont annyira tökéletlenek, mint mi örökbefogadók:) A körülményeik sem mindenkinek rosszak, de ez most hosszú lenne kifejtésre... :) |
||
| Előzmény » (12576) | ||
| (12582) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-10 21:29 |
|---|---|---|
|
Emike :) ... és a legjobb mikor a szomszédok, ügyintézõ pl. aki nem is ismer minket(kinyilatkoztatja, hogy csak szõkét és kék szemût kérjünk, mert az a TUTi...). Sorolhatnám még én is a kívánságokat, de mi csak babát szerettünk volna... Azóta meg is kaptuk õket: van 2 szép gyönyörû gyermekem, mindkettõ barna hajú és iszonyat boldogok vagyunk :)) |
||
| Előzmény » (12571) | ||
| (12581) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 21:27 |
|---|---|---|
| Na erre várom én is a magyarázatot. :) | ||
| Előzmény » (12580) | ||
| (12580) Emike | Válasz erre | 2008-12-10 21:17 |
|---|---|---|
| Hú nem is tudom, lehet, hogy nem jól fogalmaztam. Talán annyiban lehet fájdalmas, hogy aki az örökbefogadást ennyire elutasítja annál valami ítélkezést is érzek, mintha az örökbefogadott gyerek rosszabb, \"selejt\" lenne. De inkább értetlenül állok felette, és nem tudok vele mit kezdeni. | ||
| Előzmény » (12578) | ||
| (12579) RKata | Válasz erre | 2008-12-10 21:11 |
|---|---|---|
|
Orsi hozzászólásához még két dolgot tennék hozzá. Az egyik, hogy \"az apa bûnei miatt nem bûnhödhet a fiú\" - nagy igazság. Nem olvashatod a gyerek fejére (nem szemtõl-szembe gondolom természetesen), hogy a szülei \"nem jóravaló\" emberek, mert nem tehet róla. De miért is lenne törvényszerû, hogy börtönviselt embernek csak hasonló \"kaliberû\" gyereke lehet? Nem az. A gyerekek a szûkebb környezetükbõl lesett példákból tanulnak, amit többek között Ti is mutattok nekik. Én nem hiszek a gén hatalmában (ill. csak minimálisan), a családból, környezetbõl érkezõ ingerek hatásában annál inkább. A másik, hogy mindenféle kivételezést \"levesznek\" a gyerekek, a túlkompenzálás ugyanúgy gyanús lehet nekik (az örökbefogadott és a vér szerinti gyerekek oldalán egyaránt), mint ahogy azt is észreveszik elõbb-utóbb, ha az egyiket kevesebbre tartják. |
||
| Előzmény » (12575) | ||
| (12578) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 21:06 |
|---|---|---|
|
Emike, én nem gondolom, hogy elbeszélnénk egymás mellett Kívülállóval. Engem tényleg érdekel, hogy a különbözõ családokban a családtagok hogyan élik azt meg, hogy egy gyerek örökbefogadással kerül a családba. Abban tökéletesen igazad van, hogy az csakis a szülõkre tartozik, hogy milyen gyereket tudnak elfogadni. De azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tágabb család hogyan viszonyul a gyerekhez. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni egy házaspár döntését, hogy örökbefogadnak, akkor ott az egy sokkal mélyebb problémának a felszíne. Az igazi gond ott nem az örökbefogadással van, hanem valahol máshol gyökerezik az ellenérzés. Szerény véleményem szerint. :) Azt nem értem, hogy Neked miért fájdalmas az, hogy egy számodra tökéletesen ismeretlen ember nem lelkesedik az örökbefogadásért, miközben azt írod, hogy baromira nem érdekelne az sem, ha családod esetleg nem igazán fogadná el az örökbefogadott gyerekedet. Egyébként Kívülálló tényleg adós még a magyarázattal, de azt ígérte, majd még ír. |
||
| Előzmény » (12577) | ||
| (12577) Emike | Válasz erre | 2008-12-10 20:41 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Remélem én sem bántottalak meg, nem az volt a szándékom. De mivel te nem tudod elfogadni az örökbefogadást (azt írod semmiképpen sem fogadnál örökbe), nekem és a többieknek itt pedig ez egy természetes és örömteli dolog, úgy érzem nagyon elbeszélünk egymás mellett. Lehet, hogy nekünk kicsi fájó olvasni a te elutasításodat, és talán neked is bántó a véleményem, hogy az örökbefogadás elsõsorban a házaspár dolga és nem az egész nagy családé. Hogy milyen származású és egészségi állapotú gyereket képesek elfogadni, azt a házaspárnak kell eldöntenie. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy szeretjük õket és a legjobb tudásunk szerint felneveljük õket, függetlenül attól, hogy kik voltak a vérszerinti szülõk. A szeretet szerintem nem lehet erõltetni, ebben nem igazán tudok tanácsot adni, mérnök vagyok nem túlságosan értek a pszichológiához. Ha már szóba hoztad, én is elmondom magamról, hogy én is hiszek Istenben (én nem neveznem sem sorsnak sem karmának, de most nem ez a téma), és a keresztelésükkor, meg egyébként is minden nap örömmel hálát adok érte, hogy rám és a férjemre bízta a két kicsi lányunkat. |
||
| Előzmény » (12575) | ||
| (12576) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 20:10 |
|---|---|---|
|
Akkor most a sok kérdés után leírnám az eddigiek alapján a véleményemet. Az mondjuk megérne egy külön misét, hogy titkos örökbefogadás esetén egyáltalán honnan vannak információk a lányok vérszerinti családjáról? De ez mondjuk a hivatalokat, ügyintézõket minõsíti. Az, hogy ennyire kínosan figyeltek rá, hogy mindig megkapják, amit szeretnének, ez nem lep meg, hiszen ez is pont abból következik, amit már eddig is írtál, hogy nem tudjátok õket elfogadni. És mivel ez zavar, valahogy kompenzálni kell. :) A háttér. Ez mindig nehéz ügy. De ugye tudod, hogy senki nem születik bûnözõnek? A körülményei, a látott, tapasztalt viselkedés minták alapján legfeljebb azzá válik, és még megfelelõ rehabilitációval ez is visszafordítható lehet. És a börtönben sem csak és kizárólag kegyetlen gyilkosok, szatírok ülnek, hanem sok piti tolvaj, stb... Az értelmi fogyatékosság is olyan, hogy gyakorlatilag mint önálló, örökletes kórkép nem is létezik, mert ha örökletes, akkor ott más és nagyon durva tünetek is vannak. Az esetek túlnyomó többségében magzati vagy születés körüli vagy csecsemõ illetve gyermekkorban elszenvedett ártalom a kiváltó oka, azt meg ugye nem lehet örökölni. Ettõl függetlenül megértem a félelmeidet, mert én a nagy toleráns gyógypedagógus, októberben pont emiatt nem tudtam elfogadni egy babát, mert az életet adó enyhe értelmi fogyatékos volt. A nagy büdös helyzet az, hogy tökéletes életet adó nincs. Úgy értem, akinek rendezett a családi háttere, megfelelõ anyagiakkal rendelkezik, minimum érettségizett, normális munkája van, hasonló paraméterekkel rendelkezõ pasitól lett terhes és sorolhatnám. Valami nem kóser soha. Még a legnormálisabb, legszimpatikusabb életet adónál is valami gubanc van, hiszen valami miatt még sem tudja megtartani a gyereket. Ez van. Ha valaki ezt nem tudja elfogadni, akkor ne fogadjon örökbe. És tovább megyek, ezt a családdal is el kell fogadtatni valahogy. Vagy, ha elõreláthatólag ez garantáltan nem fog menni, akkor viszont mélyen kussolni azokról az információkról, amikrõl tudjuk, hogy a tágabb család számára nehezen vagy egyáltalán nem emészthetõk, pont a gyerek érdekében, hogy fenntartások nélkül tudja elfogadni, befogadni és szeretni a család õket. De visszatérve még a genetikára. :) Erre egy jó számítástechnikai hasonlatom van: a hardver(a gyerek a hozott génállományával) adott ugyan, de a szoftvert (viselkedés minták, szocializáció, stb) mi (szülõk) írjuk. :) Amúgy a Ti családotok mindent tud több generációig visszamenõleg, hogy kik voltak a felmenõk, milyen tulajdonságaik voltak, milyen emberek voltak? Ha teszem azt én lennék egy olyan anya, aki lemond a gyerekérõl, akkor azt hiszem az örökbefogadók álma lennék, hiszen van két diplomám, rendezett gyerek korom volt, szépség versenyt ugyan nem nyernék, de normális a külsõm, stb... Ehhez képest, volt morfinista a családban a 20-as években, aki aztán öngyilkos lett, volt alkoholista a felmenõk között, pedig úgymond rendes, jóravaló iparos, kereskedõ emberek voltak. A dédimnek sikerült a nagymamámat úgy eltalálnia a légycsapóval 2 éves korában, hogy az egyik szemére megvakult. És ez egyébként egy jóravaló, rendes család. A másik ágról a dédnagypapám nagy szoknyabolond volt. A nagymamámat elhagyta a férje, a háború után, amikor még nem volt divat, sõt szégyen volt a válás. Ugye így már nem is olyan szép a \"menyasszony\"? És milyen viselt dolgai lehetnek még az õsöknek, amikrõl nem is tudok... :) Viszont én már 18 éve élek házasságban ugyanamellett a férfi mellett, nem vagyok erõszakos természet, nem vagyok szenvedélybeteg, pedig a felmenõk alapján akár már többször is elválhattam volna, alkoholista és drogfüggõ is lehetnék szuicid hajlammal. Érted. Azt gondolom, hogy alapvetõen nem szabad túl nagy jelentõséget tulajdonítani a DNS spirálnak, sokkal fontosabb, hogy milyen hatások érik az embert a neveltetése során, és ezekbe a hatásokba ennél a két kislánynál Ti is beletartoztok. :) |
||
| Előzmény » (12575) | ||
| (12575) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-10 19:10 |
|---|---|---|
|
Írtam, most szállt el! De sikerült visszahoznom! Hurrá! Szóval, az a vicc az egészben, hogy látszólag nincs semmi gond a családunkban. A gyerekek ebbõl mit sem éreznek. Ha nálunk vannak körülöttük forog a világ. Szeretnek nálunk lenni, én állandóan sütök-fõzök az egész családnak, így nekik is, mindig a kedvenc ételükkel várom õket, foglalkozom velük, stb. Nem érzem rosszul magam a társaságukban, örülök, ha nálunk vannak. Azonban, ha nincsenek nálunk nem vagyok csalódott, mint akkor, ha a fiatalabb bátyám gyermekei nem tudnak átjönni hozzánk, anyagilag jóval többet költünk rájuk, mint a vérszerinti unokákra. Ha a sógornõm kigondol valamit nekik, azt megkapják, míg a vérszerinti gyerekek \"szükségleteit\" (ajándék, ruha, cipõ stb.) néha nem, vagy csak késve elégítjük ki. Nincs bennem irigység irántuk, valahogy így alakult, de az biztos, hogy nem egészséges módon alakult a dolog, és ebben és is hibás vagyok. De van még valami, ami nagyon borzolja az idegeimet ezzel és szeretném megosztani valakivel. Szóval nálunk titkos örökbefogadás történt, mégis több információ van a birtokunkban mindkét szülõpárról. Ne haragudjatok rám, egyszerûen nem bírom magamban tartani. Tehát, a minap azt mondja a bátyám, hogy a nagyobbik lányának vérszerinti testvére született. (A honnan tudod?-kérdést nem hallotta meg szokás szerint!) A lényeg az, hogy kiderült: a nagyobbik kislány szülei börtönviselt emberek!!! Velem megfordult a világ! Engem nem érdekel, hogy valaki zsidó-e, vagy cigány, színes, vagy fehérbõrû, csak az számít, hogy rendes, jóravaló ember-e?! Teljesen magamba vagyok roskadva! (A másik pedig értelmi fogyatékkal élõ szülõktõl származik, aminek nem örülök/örülünk a kilátások miatt túlzottan, de elfogadható számomra/ számunkra.) Szóval, várom a véleményeteket, azután, ha idõm engedi, reagálok. |
||
| Előzmény » (12574) | ||
| (12574) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 19:06 |
|---|---|---|
|
Én szeretném, ha írnál, mert tényleg érdekel. A karmával kapcsolatban azért felhívnám figyelmedet RKata 12566-os hsz-re. :) |
||
| Előzmény » (12573) | ||
| (12573) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-10 18:39 |
|---|---|---|
| Húha! Még végig sem olvastam mindenki üzenetét, de máris mondom. Azért írtam le, amit érzek, mert nincs értelme kérdezni, kérni, ha nem vagyok õszinte! Ha elhallgatom, amit érzek. Mindenkinek szíve joga úgy dönteni, ahogy akar, ebben a kérdésben, ha ezzel nem sérti más érdekeit! Egyébként, mielõtt végigolvasnám az összes hozzászólást jelzem, hogy én is tudom, mi az, ha nem születik gyermek egy kapcsolatból. A férjemet imádom, szeretem, de nem Õ volt életem elsõ (nagy, stb.) szerelme. Attól az embertõl, akitõl én gyermeket szerettem volna, annak ellenére, hogy évekig próbálkoztunk, nem született gyermekem. Késõbb autóbaleset áldozata lett. Évekig nem néztem egy férfira sem, mígnem a férjemtõl gyakorlatilag az elsõ, vagy második együttlétünk alkalmával (védekezés mellett!!!) teherbe estem! Én hiszek benne, hogy az Isten, Sors, Karma, stb., (nevezzük bárhogy) keze volt a dologban, és ennek így kellett történnie. Most olvasom tovább a hozzászólásaitokat, de õszintén mondom, nem akartalak megbántani benneteket. Vannak még dolgok, amik fájhatnak nektek, nagyon gondolkodom, hogy írjam-e vagy sem, de azt hiszem a ködösítésnek nincs értelme! Bocsánatot kérek mindenkitõl, ha nem akarjátok, hogy írjak, megértem, elfogadom! | ||
| (12572) RKata | Válasz erre | 2008-12-10 14:41 |
|---|---|---|
| Emike, szerintem esze ágába sincs elvenni a kedvünket (mostmár mindegy is :-)))), éppenhogy segítségért fordult a fórumhoz. Én ebbõl azt olvasom ki, hogy õt is zavarják azok az érzések (ill. azok hiánya), amiket a gyerekek iránt (nem) érez és ennek kutatja az okát. Ha nem így lenne, nem szánt volna idõt, energiát, hogy írjon. | ||
| Előzmény » (12571) | ||
| (12571) Emike | Válasz erre | 2008-12-10 13:49 |
|---|---|---|
|
Ne fájjon ez nekünk, inkább örüljünk kisebb nagyobb, vagy hamarosan megszületõ gyerkõceinknek. Nem vagyunk egyformák, ez van. Talán nem fogjuk tudni meggyõzni Kívülállót, hogy milyen öröm az örökbefogadás, de õ sem fogja elvenni tõle a kedvünket. Megfigyeltem, hogy az örökbefogadási szándék bejelentésekor, a szûkebb és tágabb rokonság azonnal késztetést érez, hogy véleményt mondjon, azt hiszik szükség van az engedélyükre, sokszor felsorolják az igényeiket a gyerek származásával korával nemével kapcsolatban. Pedig mindez házaspár dolga, éppúgy mintha a feleség várandós lenne. Örülünk, ha velünk örülnek, de ha nem az sem katasztrófa szerintem. |
||
| Előzmény » (12563) | ||
| (12569) RKata | Válasz erre | 2008-12-10 11:55 |
|---|---|---|
|
Egyetértek. Az érdemi vita elõrevisz, én is örülök, ha nagynéha felbukkan egy-egy továbbgondolásra érdemes, vitaindító hozzászólás. Remélem, nem is fajul el és akkor minden billentyûzetre vetett vélemény a helyén maradhat. :)) |
||
| Előzmény » (12568) | ||
| (12568) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 11:40 |
|---|---|---|
|
Akkor hadd legyek egy kicsit Kívülálló fogadatlan prókátora. :) Szerintetek hova fordulhatna ebben a témában, ha nem pont erre a fórumra? Miért baj az, hogy leírja a kétségeit, érzéseit? Rendben, volt egy szerencsétlenül megofogalmazott mondata, de én ezzel együtt nagyon örülök annak, hogy õszintén mer beszélni a problémáiról, szerintem nekünk ez inkább segítség, ha szembesülünk azzal, hogy az úgymond \"kívülállók\" milyen kétségekkel, rosszabb esetben elõítélekkel küzdenek az örökbefogadással kapcsolatban. Egyrészt a tudás felvértez, másrészt így legalább lehetõség van arra, hogy az örökbefogadást az örökbefogadók oldaláról megvilágítsuk azok számára, akik hagyományos úton váltak szülõvé. És a legfontosabb, ha ezáltal Kívülállónak végre sikerül a felnõttek rokonszenv-ellenszenv \"játszmáitól\" függetlenedve \"rácsodálkozni\" a testvére lányaira, és nemcsak egy szerinte rossz házasság kényszerû velejáróinak tekinteni õket, akkor már volt értelme az egész eszmecserének. Szóval én azt mondom, hogy hajrá Kívülálló, írj csak bátran, mert ebbõl az együttgondolkodásból akár jó dolog is kialakulhat. :) |
||
| (12567) RKata | Válasz erre | 2008-12-10 11:29 |
|---|---|---|
| Ja, és egy helyzetrõl sosem érdemes kategorikusan nyilatkozni, amíg nem éltük át. Most azt mondod, hogy nem fogadtál volna örökbe... \"könnyû\" ezt mondani, mivel volt lehetõséged szülni, vannak gyermekeid. De engem senki meg nem gyõz arról, hogy x évnyi hasztalan küszködés után, amikor már csak az öf. az egyetlen remény és járható út, akkor ezt bárki kizárja ezzel az indokkal. | ||
| (12566) RKata | Válasz erre | 2008-12-10 11:22 |
|---|---|---|
|
Az, hogy egy családban nem SZÜLETIK gyermek, és az, hogy nem KERÜL a családba gyermek, két külön dolog. Azon el lehet lamentálni, hogy annak esetleg van oka, hogy a természet \"elzárkózik\" attól, hogy két embernek közös gyermeke SZÜLESSEN (bár a Vatikán kinyilatkoztatásával, miszerint elítéli a mesterséges fogantatást, mondván egyetlen embernek sem \"jár\" gyermek, messze nem értek egyet), én pl. ezzel a felfogással jobban el tudtam fogadni, hogy nem szülök a páromtól gyermeket. De az, hogy aki természetes úton nem tud szülni, annak ne is legyen, \"mert annak oka van\", valóban sértõ és - elnézést, de - ostoba megközelítés. (Tekintsünk most el a gyermekre váró pároktól, és nézzük meg, hány gyermek maradna ezzel a felfogással szeretõ család nélkül.) Csak reménykedni tudok benne, hogy rosszul fogalmaztál és nem ezt akartad mondani... Az, hogy a bátyád esetleg rosszul döntött (de ezt csak õ tudhatja), nem jelenti azt, hogy a gyakorlat rossz. |
||
| Előzmény » (12558) | ||
| (12564) M.Mónika | Válasz erre | 2008-12-10 10:32 |
|---|---|---|
|
Kedves Kivülálló! Elég furcsa dolognak tartom,hogy pont ezen a fórumon írsz ilyen gondolatokat:oka van annak ,hogy a próbálkozások ellenére egy családban nem születik gyerek. Én úgy gondolom ,hogy azért ennél egyszerûbb az élet,és mi emberek túlbonyolítjuk.Egyszerüen sajnos az életben vannak általunk irányíthatatlan dolgok és ezeknek a dolgoknak nincs oka.A dolgok úgy vannak ahogy vannak.Ajánlom neked,hogy olvassál a Dalai Láma irásai közül ill. buddhista irásokat.A szeretet és az együttérzés nagyon fontos ezen a világon, és ha ezeket gyakorlod azáltal leszel szeretetre méltóbb és boldogabb.Minden ember egyforma teljesen mindegy ,hogy hova születik.De ha te sprituális oldalról szemléled ezt a dolgot,akkor lehet ,hogy ennek igy kellett lenni és ezeknek a gyerekeknek a te családodba kellett ,hogy beleszülessenek.Sajnos ezzel a dologgal ti nem tudtok élni és nem a jó oldalát látjátok.Kivánom neked és családodnak ,hogy jó oldalról probáljatok nézni a dolgokat és akkor minden megfog változni.Lehet ,hogy a testvérednek is erre lenne szüksége,hogy a család támogassa és ne kívülállóként tekintsen a családjára.Kellemes ünnepeket kivánok neked és az egész családodnak,szeretetet és együttérzést. |
||
| (12563) KKriszti | Válasz erre | 2008-12-10 10:29 |
|---|---|---|
|
Kívülálló! \"Én nem fogadtam volna örökbe, mert úgy vélem, oka van annak, ha próbálkozások ellenére nem születik egy kapcsolatból gyermek.\" Ez a mondat nagyon fáj egy olyan embernek,aki már évek,és évtizedek óta azért küzd,hogy gyermeke legyen!! Én már gyermekkorom óta anya szerettem volna lenni...de hosszú évek próbálkozásai alatt sem sikerült!!Orvosok nem tudtak segíteni a problémámon... De hisszük,hogy örökbefogadás útján sikerül nekünk is ,hogy szülõk legyünk,és gyermekünk legyen,akit szerethetünk,akivel boldogok lehetünk,akit óvhatunk minden bajtól...!! Minden vágyunk,és álmunk az,hogy mi is érezzük azt,hogy milyen csodálatos érzés az anyaság...milyen amikor elõször ránk mosolyog a kisbabánk...milyen amikor elõször kimondja majd azt a szót,hogy Anya,Apa....milyen,amikor már mi is boldog család vagyunk a régóta vágyott gyermekünkkel!!! Mi a férjemmel azokhoz szerencsés emberekhez tartozunk,akinek a családja teljes szívvel elfogadja azt,hogy örökbefogadunk!! Ugyan olyan nagy lelkesedéssel,és izgalommal várják a közelgõ telefont,ami majd gyermekünk születésének hírérõl szól!!! Kívülálló!!Próbáld meg a szépet,és a jót keresni a testvéred családjában...,hisz nekik nagyon fájó lehet az,hogy nem tudjátok teljesen elfogadni Õket...pedig már Õk is hozzátok tartoznak!!! Karácsony közeledtével az ember szíve még jobban vágyik a szeretetre,ölelésre!! Nemrégiben egy kedves embertõl kaptam az alábbi emailt,ami a következõ volt: \"Életmentõ ölelés! Egyhetes ikreket inkubátorba kellett tenni,és úgy volt,hogy csak az egyik marad életben.A kórház nõvére szembeszállt a szabályokkal,és a babákat közös inkubátorba helyezte.miután betette Õket,az egészségesebb baba átvetette karját testvérén,és átölelve tartotta.erre a kisebbik szívverése stabilizálódott,és testhõmérséklete is normálisra emelkedett. Ne felejtsük el megölelni akiket szeretünk!\" Lehet,hogy egy ilyen ölelés után Te is máshogyan látod majd a helyzetet,és megenyhül a szíved!!A testvéredéknek,mint örökbefogadó szülõknek nagyon sokat jelent az,hogy teljes szívvel elfogadják a családtagok az örökbefogadást!!Nekik így teljes a család...a két kicsi örökbefogadott gyermekükkel,aki nekik a családot jelentik!!! Legyen Boldog Karácsonyotok!!Kriszti |
||
| (12562) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-10 09:42 |
|---|---|---|
|
Szia Orsi! Igen, az az 1 mondat felháborít minden örökbefogadót és várakozót... Nem láttam a hozzászólásod amúgy, mert hamarabb kezdtem el írni. Bocsi ha erõs voltam, és lehet nem is úgy gondolja kívülálló. Vagy nem ugyanazt amit nekünk mond az az 1 mondat... Szép napot! |
||
| Előzmény » (12558) | ||
| « | 1 ... 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... 24 | » |
Bejelentkezés