Nyílt örökbefogadás kérdései
| (12732) Mozart | Válasz erre | 2008-12-17 23:21 |
|---|---|---|
| Remélem, nem az derül ki, hogy örökbefogadási alkalmasságit lehet venni, kapcsolatok útján szerezni... | ||
| Előzmény » (12709) | ||
| (12731) mirrza | Válasz erre | 2008-12-17 23:06 |
|---|---|---|
|
Na, bumm! Szacsa! Orsi! Beletrafáltatok! Kivülálló mostani hozzászólása, szerintem szépen igazolja a gyanakvásotokat! Részemrõl ahhoz már nem is szólok hozzá. |
||
| (12709) kívülálló | Válasz erre | 2008-12-17 18:35 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Rohanós napon van, csak végigfutottam az írásaitokat. Egy dologra azonban felkaptam a fejem, nevezetesen arra, hogy ketten is megkérdõjelezitek az örökbefogadást megelõzõ történetet. Nem látom értelmét, hogy gyõzködjelek benneteket. Azonban azt megkérdezném, hogy egy országban élünk-e? Mert abban az országban, ahol én élek, megfelelõ kapcsolatokkal mindent el lehet érni! Nálunk pedig (sógornõmnél) kapcsolatokból nincs hiány! Késõbb elolvasom alaposan az összes választ. |
||
| (12704) Orsi | Válasz erre | 2008-12-17 16:16 |
|---|---|---|
|
Szacsa! Nekem is több minden gyanús a sztoriból, csak nem akartam kötekedõsnek tûnni. :) Régen jártál erre, mi van Veletek? |
||
| Előzmény » (12703) | ||
| (12703) Szacsa! | Válasz erre | 2008-12-17 15:15 |
|---|---|---|
|
Kívülálló! Még el sem kezdem a hozzászólásomat,de már elõre bocsánatot kérek,bár igyekszem senkit nem megbántani.Ahogy olvasom az oda-vissza levelezéseiteket egyre inkább úgy érzem,mintha egy pszichológiai tanulmány szeretnél velünk,általunk megírni! Annyira életszerütlen számomra ez az egyre több adalékkal ellátott történet! 1.Nem hiszem el én sem,hogy egy emberbõl ki lehet kényszeríteni egy örökbefogadást./de errõl majd késõbb/ 2.Nem tudom elképzelni,hogy van olyan épelméjü pszichológus,aki ezzel a \"problémával\"erre a fórumra irányított volna,de ha igen,akkor gyorsan adja vissza a diplomáját!Ahhoz nem kell éveket tanulni,elég a józan ész is,hogy Neked/Nektek nem a gyerekekkel van bajod,hanem a sógornõddel,és csak ezt vetíted ki a gyerekekre.DE,ha a sógornõd pincsikutyát vett volna,vagy fehérre festeti a nappalija falát,ami esetleg nálad is az,akkor az nem tetszene,és azon utálkoznál.Ez csak egy iszonyatosan nagy pech,fõleg szerencsétlen gyerekeknek,hogy Õk kapják azt,ami a sógornõdnek járna,vagy nem járna,de ezt sosem tudjuk meg,mert csak a te olvasatodról tudunk,az övérõl nem!Nagyon ritka kivételtõl eltekintve,az ember úgy van megalkotva,hogy akit szeretek annak mindenét és mindenkijét szeretem,de legalábbis elfogadom,akit meg nem,azét pedig nem. Ezen a fórumon aki jár,mint lehetséges,vagy már mint végleges szülõ,az szerintem már nagyon sokszor átgondolta,hogy megtegye-e ezt a lépést,vagy sem!Felesleges ilyeneket írni,hogy jól gondoljuk át!Mi mikor felmerült az örökbefogadás kérdése,úgy éreztük,hogy ha valaki annyira nem fogadja el a majdani gyerekünket,gyerekeinket,az minket sem szeret igazán,így képesek leszünk megszakítani vele a kapcsolatot is akár.Szerencsére nem kerültünk ilyen helyzetbe!!! 3.Honnan tudjátok,hogy a sógornõd nem akarta a donoros megoldást,ill.mi a véleménye róla?Ehhez NEKTEK semmi közötök nincs.Ez az Õ kettejük dolga lett volna,amirõl max.annyit kellett volna tudnotok,hogy nem vállalják!Szép dolog a testvéri szeretet,de azért én úgy gondolom,hogy egy házaspárnak lehetnek olyan \"titkaik\",olyan helyzeteik,amikrõl nem tud az egész család,ill.más barátok,ismerõsök.Újra mi vagyunk a példa,bocs,de mi csak a döntés után közöltük a hozzánk közel állókkal,hogy mi a döntésünk.Amíg átbeszéltük,hogy mi legyen,addig nem avattunk be senkit,mert mi akartunk biztosak lenni a dolgunkban,nekünk kellett meghozni azt a közös döntést,ami után már mindegy ki mit mond,mert vagyok annyira biztos a dolgomban,hogy ha el is gondolkozom a véleményén,akkor sem változtatok a sajátomon./Remek a kapcsolatunk a családtagjainkkal,még mielõtt valaki mást szûrne le az elõzõ mondatomból!!/ 4.A gyerek,aki elveszi a másét \"tökéletesen\" cselekszik! Mármint pszichológiai szempontból.Nem tudom ezt a történetet is ismeri-e a pszichológus ismerõsöd,de ha elmondod neki,akkor el fogja mondani-legalábbis remélem-,hogy józan ésszel átgondolva sem csinál mást a gyerek,mint PÓTÓL! Pótolja a szeretetet,az elfogadást,amiben neki nincs része,vagy csak igen kevés. Szintén az emberek 95%-a úgy mûködik,hogyha valami hiányzik az életembõl,akkor evéssel,vagy tárgyakkal pótolom.Csak amíg Te meg tudod venni a pénzedbõl,addig Õ csak elvenni tudja mástól.És a gyerek OKOS,és LOGIKUSAN GONDOLKODIK:ha el akarok venni valakitõl valamit,akkor jobb,ha kissebb nálam,ill.ha vannak segítõim és ha félrehívom egyszerûbb a dolgom,hiszen a csoport közepén valószínü,hogy észrevenné az óvónéni,és megakadályozná a dolgot.Nem ismerõs a történet,ti nem fogadjátok el a sógornõdet,és a kicsiken\"veritek le\",és ti is többen vagytok ellenük,hiszen esetleg /félve írom le,de ha csak egy ember utálná,és nem az egész család kolektíven,akkor talán egyet könnyebben meg tudna gyõzni az a szerencsétlen,hogy nem is biztos,hogy olyan rossz ember Õ./ Ti is többen vagytok ellene,és ahelyett,hogy nyíltan felvállalnátok a konfliktust vele,a sarokban,meg ilyen fórumokon utálkoztok,és írtok róla csupa rosszat.Nem lehetne leülni vele és a tesóddal az egész családnak,és nem nekiesve megbeszélni,hogy amit tett az örökbefogadás kapcsán az nem volt fair,de ha már így alakult a dolog,akkor elfogadjátok,és beszéljétek meg,hogy hogy lehet NORMÁLIS életet élni ezek után? 5.Azt még a végén megkérdezhetem,hogy hogyan lett a te tökéletes bátyádból hívõ?A családi neveltetés nyílván nem ilyen volt,mert akkor te sem fröcsögnél itt folyamatosan a sógornõre,és fõleg elfogadnád a gyerekeit.Hiszen,ha jól tudom-bár én nem vagyok vallásos-de igen fontos a vallásos embereknél a szeretet,az elfogadás,és a megbocsájtani tudás.No nálad egyik sincs meg a hozzászólásaid alapján.Ja,és ítélkezel is természetesen? a gyerekek felett,ami szintén nem sajátja egyik vallásnak sem! Gondolom a sógornõd sem vallásos,hiszen akkor nem fenyegetõzött volna öngyilkossággal.Tehát arról az oldalról sem volt a vallásos behatás. Ezek után már csak azt nem értem,hogy miért írod nekünk,hogy HÍVÕ=NINCS VÁLÁS? Az egész családotokban,minden ágon csak Ö az egyedüli HÍVÕ? Csak rá vonatkoznak a \"szabályok\" a másik oldalakra nem?!Most rohanok az életem értelméért az oviba,de ezeket mindenképp szerettem volna leírni,mert vagy én nem látom jól a dolgokat,vagy te csak szórakozol velünk! Ha a történet igaz,akkor próbáld átgondolni amiket írtam,és a többiek is írtak,ill.keress egy szakmailag felkészültebb pszichológust aki majd segít neked/nektek,és kívánom,hogy találjatok megoldást mielõbb a problémáitokra! |
||
| (12702) Illdi | Válasz erre | 2008-12-17 14:42 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Gondolom, nem véletlenül választották a testvéredék a TITKOS örökbefogadást. Már ez is sokmindent elárul... No, ne gondold,hogy ellene lennék ennek a fajta adoptálásnak, mindenki azt a módot választja, amit fel tud vállalni. Nyilván õk/ti/a család nem akarták tudni, honnan jönnek a gyerekek és kik a felmenõik. Na, de ugye a TEGYESZ... hát az mindent elárult róluk. KÁR!!!! DE! Ha már egyszer így alakult, egyetlen okos dolgot tehettek csak: félretoljátok ezeket az információkat, nem tulajdonítjátok azokat a két gyereknek, még ha úgy is van! Ez pedig csakis DÖNTÉS kérdése. Szerintem. Morfondírozhatsz te itt a dolgon, hogy hogyan lehetnél te szeretõ rokon, ha ezeket az infókat nem \"törlöd\" ki a fejedbõl, és nem döntöd el, hogy felhagysz végre az elõítéleteiddel. Döntés. semmi más. Hidd el, könnyebb lesz így! Szeresd õket és a családodat! |
||
| (12700) Bgabi! | Válasz erre | 2008-12-17 13:56 |
|---|---|---|
|
Kedves kívülálló! Több napja olvasom a történetedet és rá a válaszokat. Nekünk is nagyon nehéz volt elfogadni, hogy nem lehet gyermekünk. Mi is végigjártuk az összes lelkileg és fizikailag fájdalnas tortúrákat, - aki ezt nem csinálta végig, fel sem tudja fogni - mint annyian itt a fórumon. Szóval, ha a családunk nem állt volna mellénk, akkor egyszerûen lehetetlen lett volna ezt a nagyon nehéz éveket végigcsinálni. Nálunk is a családban van vérszerinti és szívszerinti gyermek, de Senki sem tesz különbséget a gyerekek között. Velünk sem érezteti az elsõ pillanattól fogva, ahogy hazahoztuk a babánkat a családunkban senki, hogy õ szívszerinti baba. Nálatok sajnos nagy baj van, csak az a legnagyobb baj, hogy az a két gyerek nem kapja meg tõletek azt a szeretet és gondoskodást, amit megérdemelnének. Lehet pro és kontra vitázni hónapokig, de minek!!! Egy a lényeg legalább a Karácsony apropóján gondolkozz el ezen, hogy ez a helyzet, ami nálatok an kinek jó, mert a gyerekeknek semiképpen sem. Üdvözlettel egy Nagyon Boldog Imádnivaló kislány anyukájától, aki nem élhette volna át a csodát, ha nincsenek Önzetlen Csodálatos Karítatív munkát végzõ Gólyahíres munkatársak. |
||
| (12698) Orsi | Válasz erre | 2008-12-17 09:36 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Bár már többiek leírtak szinte mindent, amit tegnap este én is, de most mégis újra megpróbálom összefoglalni, hogy én hogyan látom ezt az egész érzelmi zûrzavart. Én leginkább azt érzem, mintha valójában csak a lelkiismeretedet szeretnéd megnyugtatni azzal, hogy idejöttél tanácsot kérni. Hogy lám, még ezt is megpróbáltam, de hát semmi/senki nem segít. Nem tehetek róla. Azt írod nem kaptál használható ötleteket? De mégis mi lenne számodra a használható ötlet? Itt több mint egy hete minden hozzászóló azon agyal, hogy hogyan segíthetne Neked, illetve a két kislánynak, hogy egy õket szõröstül, bõröstül elfogadó családban nõhessenek fel. Írtunk, kérdeztünk sokan sokfélét, de bármivel álltunk elõ vagy visszautasítod valamilyen kifogással vagy nem is reagálsz rá. Azt érzem, hogy Te felépítettél magadnak egy szépen kidolgozott eszmerendszert az örökbefogadásról (úgy általában), és csak azokat a dolgokat veszed észre, legyen az tudományos kutatás, magánvélemény, környezet reakciói, gyerekek, család, szûkebb-tágabb közösség viselkedése, amelyek ezt az eszmerendszert alátámasztják, megerõsítik. Minden, ami ezt az eszmerendszert módosíthatná, uram bocsá\' gyengítené, azt félresöpröd. A sógornõd iránt érzett ellenszenvet kivetíted az összes örökbefogadóra. Általánosítasz, ami az elõítéletes gondolkodás tipikus megnyilvánulása. Azt írod, hogy az örökbefogadók nem hajlandók meghallani az örökbefogadást elutasítók érzéseit, érveit, csakúgy mint a sógornõd. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezt nem is értem igazán. Mit is kéne tennünk? A már örökbefogadók „adják vissza” a gyerekeiket? Vagy a várakozók álljanak ki a sorból? Csak azért, mert vannak, akik számára nem járható út az örökbefogadás?) Így elég nehéz segíteni. És nehéz azért is, mert ezt a történetet csak a Te interpretációdban ismerjük, nem ismerjük a bátyád olvasatát, nem ismerjük a sógornõd olvasatát. Biztos vagyok benne, ha az õ verziójukat is olvashatnánk, lényegesen árnyaltabb képet kaphatnánk. Amit arról írtál, hogy a sógornõd hogyan zsarolta ki az örökbefogadást, már megbocsáss, de enyhén szólva is életszerûtlen. Mit szépítsem, én ezt egész egyszerûen nem hiszem el, hogy így történt. Ilyen max amerikai filmekben látható. Ugyanis Magyarországon a jelenelgi gyakorlat úgy mûködik, hogy amikor egy pár szeretne örökbefogadni, akkor jelentkeznie kell a Tegyesznél, ahol elõször is azzal kezdik, hogy egy hosszas szinte kihallgatás szerû beszélgetésen kifaggatják a párt, hogy miért akarnak örökbefogadni. Ez lehet több alkalom is, aztán szakpszichológus is megvizsgálja a párt, ez áll egy (esetleg 2-3) újabb hosszas elbeszélgetésbõl, együtt esetleg külön-külön is elbeszélgetnek a pár tagjaival, és egy több mint 300 kérdéses tesztet is ki kell tölteni. A Tegyesz munkatársa kimegy környezettanulmányra a párhoz, ahol újabb hosszas elbeszélgetés van, majd a Gyámhivatalnál szintén újabb faggatózós beszélgetés, újabb környezettanulmány, mire végül megkaphatja a pár az alkalmassági határozatot, majd a várakozási idõ alatt is többször is felkeresik a párt. Magyarán a bátyádnak lett volna ezer és egy lehetõsége arra, hogy jelezze valamilyen formában, õ nem felkészült az örökbefogadásra, és bár a Tegyeszeknek nem a legjobb a hírük, de ha valóban ennyire nem akart a bátyád örökbefogadni, akkor azt még õk is kiszúrták volna, hogy itt valami nagyon nem stimmel, és akkor ugrott az alkalmassági határozat. Nekem úgy tûnik, hogy a családotokban mindenki a saját vélt vagy valós sérelmeivel van elfoglalva, és nem is igazán akartok Ti ebbõl kitörni. Ha annyira nem alternatíva a válás, akkor miért nem a helyzet normalizálására törekszik a bátyád? Miért Hozzád menekül? Mert Te lelkesen támogatod a sebnyalogatásban, az önsajnálatban, és lehet közösen kárhoztatni az örökbefogadást, a sógornõt az elrontott életért, ami mindaddig nem is lenne lényeges, ha nem lenne ott két ártatlan gyerek, akik a felnõttek érzelmi, hatalmi játszmáinak kiszolgáltatva nõnek fel. Lehet, hogy a szavak szintjén próbálod meggyõzni a testvéredet, hogy másképp viselkedjen a feleségével, de a gesztusaid egész mást üzennek. Ha nem így lenne, nem Hozzád menne, ha beteg, stb.... Szerény véleményem szerint ebbe a házasságba hiba volt, sõt több mint hiba, bûn volt gyereket vállalni. De lehet, hogy másképp gondolnám, ha ismerném a bátyád illetve a sógornõd történetét is. Ne érts félre, nem bántani akarlak, még csak nem is ítéllek el. Meggyõzödésem, hogy alapvetõen jó ember vagy, tele segítõszándékkal. De lehet, hogy a bátyádnak azzal segítenél a legtöbbet, ha nem akarnád minden áron megmenteni. Az õ házasságát csak õ tudja rendbehozni. Te annyit tehetsz, hogy megpróbálod kevésbé utálni a sógornõdet, nem csak õt hibáztatni mindenért. Olyan nincs, hogy egy embernek csak rossz tulajdonságai vannak. És ha még egyáltalán írsz ezek után :), lenne egy kérdésem vagy inkáb kérésem. Annyi rosszat megtudtunk már szerencsétlen sógornõdrõl, nem próbálnál meg nekünk (de legfõképp magadnak) néhány jó tulajdonságát is összegyûjteni, leírni? Hátha segít. :) |
||
| (12697) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-16 23:02 |
|---|---|---|
|
Kívülálló! Ne érts félre, nem ismerlek és nem ítélkezem, nem vagyunk egymás ellenségei úgy érzem! Segítséget kérsz olyan problémára amit mi nem igazán értünk, de már kezdjük megismerni..., gondoltam, hoyg az én gondolataim is elõrevihetnek (Persze azt sem gondolom, hogy már ne próbáltátok volna meg az én általam írtakat). És valljuk be, ha \"rossz\" a házasság, vagy elindult a lejtõn, nagyon nehéz megállítani(de nem lehetetlen), visszagurítani annál inkább :( A mi házasságunkról igaz költõi kérdést tettél fel, de muszály reagálnom. A \"bármi áron\" azt jelentette amit a zárójelben írtam utána! DE SEMMIKÉPP nem azt, hogy venni is akár, mert arra éppen lett volna lehetõségünk, de mivel elítéljük a gyermek adás-vételt és bûncselekmény is, olyan szervezethez, Egyesülethez fordultunk ahol szívvel lélekkel végzett önkéntes, karitatív segítségadás folyik. A kérdésed, hogy kitartottunk volna-e egymás mellett ? :)) Írhatom, hogy persze, hisz imádom a férjem, de ki tudja ezt elõre... SEmmi sem biztos, soha :( TÉNY: Nagyon szeretjük egymást, elképzelni sem tudjuk, hogy válás :))))) /De megsúgom, már túlvagyunk egy váláson :) 2 hét múlva rájöttünk mekkora baromságot csináltunk és gyorsan, külön kérvényre az elsõ házasságunk napján újra egybekeltünk :) Ez még azelõtt volt, hogy gyermeket szerettünk volna, albérletbe voltunk stb.../ Szóval tény, olyna emberek vagyunk és ebben vagyunk szerencsések, hogy mindketten rajongunk a gyermekekért! Nem is tudom elképzelni, hogy úgy éljünk, nincs gyermekünk, abba belehaltam volna... :( Perzse , biztosan túléltem volna, barátok, rokonok gyermekeinek szeretésével is, ill. van egy hugicám aki 11 és fél évvel fiatalabb, na õt is gyermekemként szeretem :) Szóval amikor a férjem azt mondta, hogy \"Végre van értelme az életének!\", mikor hazahoztuk kisfiúnkat, én nem megsértõdtem, hanem ugyanazt az érzést éreztem!!! :) Nem tudom mi lett volna, ha nem lehetne gyermekünk, mert nem tudom elképzelni :) Akkor(ha nem létezne örökbefogadás fogalma) valószínûleg addig gyógyszerezem a testem még sikerült volna, vagy megbetegszem... Én anyuci tipus vagyok, ez van. Vagy tyúkanyó tipus, ezt is hallottam már :) Persze mi megálltunk idõben a lombokikokkal és elkezdtük az eljárást... Azért írtam, hogy nagyon sok a válás, felbomlott házasság emiatt, mert tényleg így van. Sokan voltak a környezetemben(fórumokon), akik fõleg emiatt mentek szét. Nagyon nehéz teher, lelkileg is!!! Már az ahogyan teherbe szeretnénk esni! Figyelni az ovulációt, idõre \"szerelmesnek lenni\", méhnyaknyákot vizsgálni, hõt mérni, és annyi, de annyi terhességi tesztet venni... Áááá, ez már nem könnyû... És akkkor még el sem kezdtük az egész hosszú folyamatot, a gyermekünkért... Hogy jobban értsd, meddõnek lenni, azt jelenti: azzal a tudattal élünk, nekünk soha nem lehet gyermekünk! Mi nem élhetjük át a szülõvé válást!!! Sok kapcsolatban, talán nálunk is volt ilyen, megfeledkezünk egymásról, az egész folyamatban sokszor csak az oly régóta vágyott álom a lényeg, és oly könnyû megfeledkezni arról az emberrõl aki mellettünk van a nehéz úton... Na, ha ezt nem vesszük észre, akkor lehetnek mellékutak amire egyikünk rálép... Soha nem felejtem el az egyik fórumozó társam, aki arra ment vissza az éjszakai munkából(mert elnézte a dátumot és nem is kellett mennie dolgozni), hogy a férje kiöltözve várja a szeretõjét, aki meg is érkezett. Nagyon megviselt engem/minket, mert régi fórumozó volt, rengeteg orvosi beavatkozáson, lombikon túl... Szinte a célegyenesben... A férje utána azt mondta amit leírtam, belefáradt a sok kudarcba, a \"harcba\" stb... Szóval, igen, nehéz ez az út, de nem könnyebb -úgy látom a környezetemben újabban-, hogy a gyermekszületés utáni változásokat sem tolerálják a párok (férfiak). Az oviban is ezt mondta az ovivezetõnk, hogy sajnálja szegény gyerkõcöket, hisz nap mint nap válnak a szûlök, szegény ygerekekben olyan károkat okozva, amit nem lehet helyrehozni... :( A tolerancia az ami hiányzik-mondta, és igaza van A LEGTÖBB ESETBEN sajnos :( A sógornõdnek is nagyon nehéz lehet ám, ha nincs olyan barátnõje akivel megossza az érzéseit, ha nincs lelki társa... lehet sokszor azért viselkedett máshogyan, mert fájt neki valami, mert szomorú volt.. (de ez megint egy másik történet...) |
||
| Előzmény » (12685) | ||
| (12696) mirrza | Válasz erre | 2008-12-16 22:53 |
|---|---|---|
|
Kivülálló! Csak röviden. Nem, én nem hiszem, hogy itt bárki is vérig sértõdött volna a hozzászólásaidon, én sem. Nem ezért írok csak röviden. Már egy ideje követem ezt az eszmecserét. De csak most, a gyerekeket ért közvetett vádnál szóltam bele, mert már én sem bírtam tovább. Tudod, mi nagyon szeretjük a gyerekeket. A gyerkeinket is. A szívszerintieket. Itt sokan megpróbáltak Neked segíteni azzal, hogy újabb szempontokat hoztak fel, éppen a gyerekek miatt. Én is tudnék még, de már nem fogok. Valahogy úgy érzem, nem is akarsz igazán változtatni. Lehet, hogy még kell Neked egy kis idõ. Azért szívbõl remélem, hogy közelebb vittek ezek a gondolatok ahhoz, hogy ez, a gyerekek érdekében, minél hamarabb bekövetkezzen. |
||
| (12695) Illdi | Válasz erre | 2008-12-16 22:04 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! A 12678 sz. hsz-re reagálnék: Már bocsi, de mit tehetnek azok a szegény gyerekek arról, hogy nálatok milyenek a viszonyok a családotokban???!!!Keressünk bûnbakot...na, és persze találtunk is: a két gyerek! Õk az oka mindennek, hát így is van!! Ha van egy kis szerencsénk, még deviánsan is kezdenek viselkedni az oviban, ráadásul dettó, mint a vérszerinti szüleik. Éljen, még egy nagyon de nagyon nyomós ok, hogy ne tudjuk elfogadni õket!! Nem is fogadjuk el õket, nem is szeretjük õket, áááá, hogyan??? Mikor ilyenek??!! Ha van egy kis \"szerencséd\" Kívülálló, ilyenek is maradnak: szeretetlenek, elvetettek. Tudod, ez a fajta viselkedés tipikusan a szeretetlen emberek sajátja. Ezek a gyerekek nem elég, hogy egyszer már el lettek utasítva a saját vérszerinti szüleik által, még ti is dobtok rá egy lapáttal. Még ti sem fogadjátok el õket! Akkor ki??? Már ne haragudj, de miért olyan nehéz szeretni??? A szeretet mindent elfedez!!! Ezt soha ne felejtsd el! Semmi, de semmi más dolgunk nincs, amikor szülõkké válunk,csak hogy szeressünk. Nem nehéz, hidd el! Próbáld meg! Meglátod, nagyon de nagyon meghálálja magát! |
||
| (12693) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-16 21:19 |
|---|---|---|
| Várom, bármikor. | ||
| Előzmény » (12690) | ||
| (12692) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-16 21:17 |
|---|---|---|
| Igen, ez lehet a baj, hogy ketten kétféleképpen képzelték a jövõt, és persze, homlokegyenest ellenkezõen. Így egyiküknek mindenképpen csalódnia kellett. | ||
| Előzmény » (12684) | ||
| (12690) Orsi | Válasz erre | 2008-12-16 21:13 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Az elõbb írtam egy hosszút, ami elszállt. Talán jobb is, most inkább megnyugszom, és majd késõbb leírom újra. |
||
| (12689) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-16 21:12 |
|---|---|---|
|
Kedves Anikó! Nem baj, ha a várakozók elgondolkodnak azon, hogy nem minden család repes az örömtõl, fõleg, ha olyan körülmények között történik az örökbefogadás, mint nálunk! Szétszakíthat családokat, tönkre tehet házasságokat! Pont a mi példánk, nagyon jó erre!Mérlegelni, kedves várakozók, idõben! Nem véletlen, hogy pont erre az örökbefogadáskor felmerülõ kérdésekre, problémákra írtam! Egyébként hasonló problémákkal küzdõket keresek! De mint kívülálló tudomásulveszem, ha azt kéritek, ne írjak többet, mert felkavar benneteket! |
||
| Előzmény » (12683) | ||
| (12685) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-16 20:56 |
|---|---|---|
|
Kedves Mosolygós! Köszönöm az õszinteségedet. Érdekes, hogy nem értitek, vagy nem akarjátok megérteni, hogy miért írtam többször, hogy hívõ. Akkor pontosítok: HIVÕ = NINCS VÁLÁS! Bocs, tudom, hogy van, de nem alternatíva! Halálra dolgozni magát, az viszont, igen! Beszéltem vele már errõl, mielõtt a fórumra feliratkoztam, szinte szóról szóra, amit írtál, de nem hallgat rám! Mondtam neki, ha az én férjem csinálná ugyanezt elhagynám! Mintha, a falnak beszélnék! Az én \"részem\" is jogos. Sok a sérelem, nehezen, vagy egyáltalán nem akar múlni. Azután itt van a távolság, a saját gyerekeim, a munkám és a gyerekek életkorából adódó sajátosságok, amely miatt azonban ünnepek alkalmával találkozunk, amikor a család többi tagja is ott van, bár ebbõl meglehetõsen sok van. Szülinap, névnap, stb. Elismerem az én felelõsségemet is, hiszen egészen másképp érzek a keresztfiam iránt, aki nem vérszerinti rokonom, hanem a barátnõm fia, és tavaly közel egy évig, amíg az édesanyját mûtötték és kemoterápiás kezelést kapott, mi neveltük a férjemmel. Nálunk lakott, sõt az édesanyja kívánsága szerint, ha mégis rosszra fordulnának a dolgok, velünk fog élni. Szóval, vele kapcsolatban döbbentem rá, hogy ugyanazt a gondoskodást, törõdést és szeretetet a bátyám gyermekeinek nem tudnám megadni! Megfogott ez a \"bármi áron\" kifejezés nálad. Mondd, ha valamiért semmi sem jött volna össze, donor, lombik, örökbefogadás, szerinted szétesett volna a házasságod? Vagy ugyanúgy kitartottatok volna egymás mellett? Ezek költõi kérdések! :)))))) |
||
| Előzmény » (12681) | ||
| (12684) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-16 20:48 |
|---|---|---|
|
Nem lehet, hogy azért nem tudjátok elfogadni a gyerekeket, mert a házasság megrontóját látjátok bennük? Avagy minden baj forrását??? Pedig ha nem fogadtak volna örökbe, akkor a sogórnõd miatt romlik meg a házasság, hisz a gyermek utáni vágyat, nem lehet megszüntetni... (Nem mutogatni szerettem volna ki miatt, persze mindkét fél hibás valahol mindig!) |
||
| Előzmény » (12680) | ||
| (12683) Anikó | Válasz erre | 2008-12-16 20:44 |
|---|---|---|
|
Köszönöm a válaszodat Kívülálló! Egy dolgot szeretnék Tõled kérdezni: Mit vártál akkor, amikor ide leírtad az érzéseidet? Megértést olyan emberektõl, akik a mennyekben érzik magukat, mert megtapasztalták a szülõség élményét? Bólintást a várakozóktól, akik alig várják, hogy megszülessen a babájuk és esetleg némi félsz is van bennük, hogy nem mindenki fogja elfogadni, hogy a gyermekük nem vérszerinti? Esetleg ötleteket, hogy hogyan lehet megszeretni két ártatlan gyermeket, akik semmirõl sem tehetnek, pusztán annyi a bûnük, hogy a vérszerinti családjuk gondoskodott róluk és pont a te testvéred lett a szerencsés, aki az apjuk lehet? Igen, biztosan van még jó néhány család, ahol az örökbefogadott gyermekeket nem úgy kezelik,mint a vérszerintieket. Szomorú és én azt mondanám, mint az örökbefogadott barátnõm: Akkor õk már számunkra nem léteznek. A testvéred elkövetett egy hibát- szerinted-, hogy belement az örökbefogadásba. És másodszor? Kislányom 4 éves. Nagy bandavezér az oviban. Még kacifántosabb dolgokban is benne van, mint amit te leírtál. Pedig még a felmenõk ágán sincs közünk a bûnözéshez. Ha rettegésben tartják a többi gyereket, az az ovónõk szégyene. Én továbbra is azt hiszem, ha megbékélnél a sógornõddel, másképpen állnának a dolgok. Újra bocs, ha keményen fogalmazok, de litániát írnék, ha csak körbeírnám a gondolataimat. :) |
||
| (12682) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-16 19:59 |
|---|---|---|
|
Kedves Mirrza! Már látom, hogy nem sok értelme van a levelezésnek, mert egyre többször azt érzem, amit a sógornõmmel kapcsolatban is éreztem az örökbefogadás elõtt, hogy a másik fél érveit, érzéseit az örökbefogadók, illetve örökbefogadni szándékozók nem hallják meg! Úgy érzem, számotokra, akik már döntöttetek, nincs középút, aki nem ért veletek egyet, az különbözõ címkéket kap, pl. nem elfogadó. De visszatérve a hozzászólásodra, hidd el, szinte az összes kisgyerek rosszabb érzelmi, és fõleg anyagi körülmények között él, mégsem terrorizálják a többieket, csak õk hárman! Erre mi a magyarázat? Ha nyersen fogalmaztam, sajnálom, ne vedd személyeskedésnek, nem vagyok formában! |
||
| Előzmény » (12679) | ||
| (12681) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-16 19:48 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Szerintem alapvetõen nem az örökbefogadás a vétkes a kialakult helyzetért!!! Alapvetõen a meddõség egy házasságban nagyon nehéz teher, sok sok házasságnak lett már vége emiatt... :( Nem a szerelem /szeretet múlik el elsõsorban, valami más romlik meg... Sokszor van, hogy kiderül az egyik fél nem szeretne annyira gyermeket mint a másik. Vagy éppen a \"vér\"hez kötõdés az egyik félben erõsebb, mint a másikban. Nekem szerencsém volt, mert mindketten nagyon nagyon akartuk, szerettük volna a gyermekeinket, bármi áron (donor, lombik, örökbefogadás teljesen mindegy volt...). A várakozás vége felé, már nagyon gyenge voltam, önmagamra sme ismertem, minden este sírtam :( Ha férjem nem szeretett volna igazán... (ez egy másik történet...) De nem minden házasság ilyen szerencsés, hisz nem vagyunk egyformák, a gyermek iránti vágy is különbözõ... A probléma akkor ott van, hogy a házasság szétesõben, ti pedig sajnáljátok a bátyádat... DE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Errõl nem a gyermekek tehetnek!!!! Ezt végül mindketten akarták! Nem, ez nem úgy mûködik, hogy a feleség a férj elé dugja, aláírja és már jönnek is a gyerekek :)) Ne haragudj, de ez nevetésges feltételezés a részetekrõl! Több helyen kell, közösen a közös akaratukat kinyílvánítani!!!! Én már azon bosszankodtam éppen a minap, hogy annyira sok helyen, hogy az már túlzás! (Ezek szerint nem véletlen...) És azért se haragudj hogy nagyon rossz véleményem van azokról az emberekrõl, akik az örökbefogadott gyerekeket párhuzamba állítják az örökbeadó szülõk tetteivel... :(( Mélyen felháborít az egész történet, mert csak azt látom, hoyg azok a gyerekek nélkülözik a szeretetet, az õszinte kedvességet a család többi tagjától :((( A te hozzáállásod sem a legjobb szerintem, de megint ne sértõdj meg, értem, hogy a bátyádat sajnálod, de a sógornõd iránti ellenségeskedéssel nem tudsz javítani a helyzeten :( Sõõõt, ha a bátyád is azt látja, hallja, hogy mennyire nem szeretitek... Pedig egyszer õ választott, mert szerette... és válni sem akar, az sme véletlen!!!!! Nagyon fontosnak tartom még azt, hogy tudjátok, a nem megfelelõ apaszerep milyen károkat tud okozni a gyermekek fejlõdésében :( (DE biztos vagyok benne, hogy lesz majd aki ezt meg is írja neked) Nem mondom, hogy a sogórnõd nem hibás semmiért, egyszerûen nem tudok véleményt mondani róla, az õ álláspontja ismeretlen... Szerintem a legtöbb amit tehetsz, hogy a bátyádat hazazavarod a családjához, biztatod arra, hogy legyen õszinte, legyen férfi abban a családban és õszintén mondja el a feleségének érzéseit. Beszélgessenek pro és kontra. Kérd el a gyerekeket, legyetek velük minél többet, addig a bátyád a feleségével közös programon vehet részt, ti megismeritek egymást! Annyit tudnak agyerekek változni, le ne írjátok õket egy csínytevés miatt!!! Egy házasságot igyekezni kell megmenteni, túl egyszerû a válás! A gyerekek érdekében és saját boldogságuk miatt is, nagyon bízom benne hogy megprbálják megoldani a problémát!!! Ne a múlton és az akkori döntéseken rágódjatok, fel a fejjel, elõre nézni, a jövõn gondolkodni és minden apró kis szépséget meglátni a másikban!!! Ehhez kívánok nektek nagyon sok erõt, összefogást, szeretetet (és nem csak karácsony tájékán!!!)! mosolygós |
||
| « | 1 ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 ... 24 | » |
Bejelentkezés