Nyílt örökbefogadás kérdései
| (10216) Orsi | Válasz erre | 2008-07-17 09:42 |
|---|---|---|
|
Most már, a mai fejemmel, nagyon irigylem azokat, akik kezdettõl fogva nyitottan álltak az öf felé. Én baromi nehezen engedtem el azt, hogy terhes legyek és szüljek. Az utolsó pár évben már annyira össze voltam zavarodva, hogy már szinte nem is a gyerek volt a fontos, hanem a terhesség maga. Ebbe persze biztos az is belejátszott, hogy háromszor sikerült is teherbe esnem lombikkal, csak aztán egyik sem maradt meg. Így, kijózanodva most már tudom, hogy butaság volt, de akkor egyszerûen nem láttam a fától az erdõt. Aztán amikor egyszer végre vettem a fáradságot és végiggondoltam az egész addigi életünket, hogy most akkor mit is akarok én? Terhességet vagy gyereket? És rájöttem, hogy milyen hülye voltam, hogy úgy ráfixáltam a lombikra, hogy pont a lényeg, a gyerek veszett el. És akkor valahogy elsimult minden. Szerencsére a férjemet nem kellett gyõzködni, sõt õ benne kezdettõl fogva sokkal kevesebb kétség volt mint bennem. És most már el sem tudnám képzelni másképp, sõt most már ott tartok, hogy igen erõsen bepánikolnék, ha véletlenül valamilyen csoda folytán terhes lennék, annyira nem akarok már szülni. Egyébként pont a hétvégén voltam egy Ágacskás összejövetelen, és ott beszéltünk arról, hogy ha jobb lenne az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága, kevesebb lenne az elõítélet, természetesebb lenne az egész folyamat, akkor bizonyára sokkal kevesebben lombikoznának, és hamarabb fordulnának az örökbefogadás felé. Amúgy, szia mirrza! :))) Kiskata? Jól van? Puszi Nektek! |
||
| (10215) kispepe | Válasz erre | 2008-07-17 09:41 |
|---|---|---|
|
Mi nagyjából a 10. lombik környékén kezdtünk el gondolkodni az örökbefogadáson, de a tettek mezejére csak késõbb léptünk, még lenyomtunk néhány -ma már teljesen feleslegesnek tûnõ- kört. Amióta elindítottuk az öf. eljárást, nem lombikoztunk, nekem a kettõ egyszerre túl sok lett volna. Orsi! Kölcsönadjam a férjem egy kis lakásfelújításhoz? :)Abban õ nagyon jó :) Szeretnék már két héttel idõsebb lenni, akkorra rend és tisztaság lesz nálunk. |
||
| (10210) ibbogi | Válasz erre | 2008-07-17 08:42 |
|---|---|---|
|
Mona! Ezek szerint a pszichológus sem segített? Nekünk is ajánlották, de minimális bizalmam van a pszichológusokhoz (vagy túl válogatós vagyok), és ma már nem is nagyon foglalkoztat. Mármint örömmel várom a babánkat itt a GH-nél. |
||
| (10209) Mona | Válasz erre | 2008-07-17 08:30 |
|---|---|---|
| Ibbogi, mi sem lombikoztunk soha, a vizsgálatokig jutottunk el. Bár nálam leginkább az derült ki, hogy egyfajta \"agyi gát\" okozza a dolgot, amire pszichológust javasoltak. Valahogy mindig azt éreztem ( és már gyerekkoromban is), hogy nem fogok szülni. Én is a gyermek, de nem a szülés hiányát érzetem. ma már azt sem. :) | ||
| Előzmény » (10207) | ||
| (10207) ibbogi | Válasz erre | 2008-07-17 08:01 |
|---|---|---|
|
Úgy látom ebben a témában mi az abszolút kisebbséget alkotjuk párommal: mi egyáltalán nem lombikoztunk, sok-sok oknál fogva, ami között az orvosi nem szerepelt. Miután kiderült, hogy a várva várt baba nem jön egykönnyen, persze orvosi segítséget kértünk, de szabtunk egy határt a beavatkozásoknak, és egy határidõt magunknak. Ez letelt, és akkor döntöttünk az örökbefogadás mellett. Mostmár teljes szívvel erre készülünk. |
||
| (10206) debim | Válasz erre | 2008-07-17 00:09 |
|---|---|---|
|
Sziasztok Én illetve Mi a férjemmel sem tudtunk a lombikozás mellett illetve közben az öf-ra koncentrálni, s Én is úgy gondoltam és éreztem mint Mirrza, hogy elõszõr le kell zárni elsõsorban magamban a lombikozást, s aztán jelentkezni öf.-ra. Ezzel valamelyest magamat gyõztem meg, hogy most már el tudom fogadni, hogy nagyon nagy valószinûség szerint soha nem lesz v.sz. gyermekem, s teljes szívvel el tudom fogadni az ö.f. |
||
| (10205) RKata | Válasz erre | 2008-07-16 23:43 |
|---|---|---|
|
Szerintem sem fontos megfutni a kötelezõ kört :), Emikével értek egyet, hogy sokan a környezet elvárásainak megfelelni akarásból teszik meg, akár annak ellenére, hogy a szívük legmélyén nem is akarják. Nekem nem az volt az igazán fontos, hogy megéljem a terhességet, hogy átéljem a szülést, hanem az, hogy a párommal közös gyerekünk (gyerekeink) legyen(ek). (Egyébként 18 éves korom óta nyomasztott a szülés gondolata.) Inkább egyfajta - szívesen hozott - áldozat, vagy inkább gesztus volt a részemrõl a két lombikkísérlet a párom felé (no persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselt meg lelkileg a sikertelenség, de ilyen lelki indíttatással nyilván könnyebben túltettem magam rajta) és nincs veszteségérzetem azzal, hogy nem szültem. Mi egyébként elõre megbeszéltük, hogy hányszor próbálkozunk és már az elsõ sikertelen kísérlet után szóba került az örökbefogadás. Nagyon hamar eldöntöttük, hogy számunkra ez járható út lehet és a tettek mezejére léptünk :), így a második - szintén sikertelen - kísérlet alatt már a tanfolyamot végeztük. Azt hiszem, ez is segített a második kudarcélményt könnyebben feldolgozni, mert rögtön volt egy \"B-terv\", ami életbe lépett. :)) |
||
| (10204) Emike | Válasz erre | 2008-07-16 23:18 |
|---|---|---|
| Én sosem éreztem azt, hogy fontos lenne nekem, hogy én szüljem meg a gyerekemet. Inkább a család és a környezet elvárásával sodródródva tettük meg ezeket a kötelezõ köröket. Két gyatra kísérletet azért tettünk, de valódi lombikra nem került sor, mivel a hormonkezelés ellenére nem volt megfelelõ peteérés. Mikor a férjemnek felvetettem az örökbefogadás lehetõségét, kiderült, hogy neki sem fontos, hogy mindenképpen vérszerinti gyerekünk legyen, nem éreztük azt már akkor sem \"értékesebbnek\". Nagyon boldog vagyok, hogy két ilyen csodás lányom van, és hogy nem kellett szülnöm az számomra külön ajándék. | ||
| (10203) mirrza | Válasz erre | 2008-07-16 22:58 |
|---|---|---|
|
Szia Orsi! Itt is :) A témához: Szerintem ez is egyén, helyzet, meg személyiségfüggõ. De azért úgy gondolom, hogy valamilyen szinten le kell zárni a lombikozást elõtte. Én úgy indultam neki a 3.-nak, hogy már jogerõs volt a határozat. Igaz, hogy a papírok beadása elõtt eldöntöttem, hogy lesz még egy 3., de az lesz az utolsó. Én akkor, abban az életszakaszban úgy goldoltam, hogy ezt még meg kell lépnem, hogy ne érezzem késõbb azt, hogy nem tettem meg mindent. Nem, nem a gyerekért, hanem azért, hogy én szüljem meg a gyereket (Hogy miért írok ilyen \"önzõ\" módon egyes számban, azt most nem magyaráznám.) |
||
| Előzmény » (10200) | ||
| (10200) Orsi | Válasz erre | 2008-07-16 22:07 |
|---|---|---|
|
Köszi, hát majd rájövök, ha itt lesznek. :) Csak már neki kéne esni a gyerekszoba felújításának, és gondoltam majd ezzel motiválom a férfiembert, hogy elõbb elkészüljünk. Egyébként szerintem az is érdekes téma, hogy egyáltalán mennyire \"kötelezõ\" kör a lombikozás az örökbefogadás elõtt? Vagy egy olyan aspektus is érdekelne, hogy lombikozás közben, mellett jelentkezni öf-re, vagy elõbb lezárni a lombikos dolgokat, és csak utána elindítani az öf-t? Szerintetek? |
||
| Előzmény » (10197) | ||
| (10197) ibbogi | Válasz erre | 2008-07-16 20:41 |
|---|---|---|
|
Orsi! Sajna nincs használható infóm, csak olyan amit valszeg magadtól is tudsz: mindenhol más. Van ahol félévente érdeklõdik a TEGYESZ, mifelénk semmi mozgás (kb másfél éve jelentkeztünk)(mifelénk=kom-esz. megye) RKata! Ez jó ötlet. Mi egyszer voltunk barátainkkal az alsópáhoki Kolping Hotelben gyerkõcökkel és nagyon jól éreztük mi is magunkat és az aprótalpúak is. A hotel gyerekbarátnak hirdeti magát és tényleg az, barátaink, már visszajáró vendégek. Van ott egy Bobóország nevû ovi, ahol nyugodtan ott tudják a szülök hagyni a gyerekeket és lehetnek saját programjaik. Egy bioházban voltunk (kb mint egy apartman), az is nagyon kényelmes volt. A konyha egész jól felszerelt. Ami a gyerekeket illeti: volt babakád, minden mosdóhoz fellépõ, a lépcsõk elé zárható védõkorlát stb. Ára viszont van, de nem veszélyesebb mint egy bármilyen más hotel. Ibbogi |
||
| (10196) RKata | Válasz erre | 2008-07-16 20:10 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Én egy ötletet hoztam, ami csak közvetetten kapcsolódik ugyan az örökbefogadáshoz (talán jobban telik vele a várakozás, meg szórakoztató is :)), de nekem utólag jól jött volna egy ilyen, saját tapasztalatokból összeállított infógyûjtemény. Biztosan sokan töltitek a várakozás nehéz hónapjait-éveit utazgatással a párotokkal. Bárhová mentek, célszerû mostmár kisgyermekes szülõk szemével körülnézni. Mert mások az igények, más a toleranciaküszöb, ha kettesben vagytok és más egy pici gyerekkel. Milyenek a szobák? Jól el lehet-e helyezni a babaágyat? Milyen gyerekközpontú szolgáltatások vannak? Nyugodt, csendes-e a hely? Van-e lehetõség pl. mikrózni? Van-e a közelben játszótér, rossz idõ esetére játszóház? Most csak egy pár dolog jutott hirtelen eszembe, nyilván mindenkinek megvannak a maga kritériumai. Ezeket aztán lehet rendszerezni, és amikor eljön végre a lehetõség egy hármasban eltöltött hétvégére, akkor jól jöhet a lista. Persze egy csomó infót meg lehet találni a neten, vannak népszerû, közismert bababarát helyek (ám sokan pont a népszerûségük miatt nem szeretik õket) de mégiscsak a közvetlen megtapasztalás az igazán mérvadó. |
||
| (10193) Orsi | Válasz erre | 2008-07-16 18:28 |
|---|---|---|
| Veszprém megyeieket kérdeznék, ha van köztünk. Nekünk most kell hosszabbítani a határozatunkat. Eddig oké is, mert olyan rendes volt a TEGYESZ-es ügyintézõnk, hogy kb egy hónapja írt, sõt kaptunk mellé egy elõre megírt kérvényt, amiben igényeljük a hosszabbítást, szóval ezzel nem lesz gond. De ilyenkor csinálnak újabb környezettanulmányt? Vagy csak puszta formaság az egész? | ||
| (10191) Orsi | Válasz erre | 2008-07-16 18:13 |
|---|---|---|
| Köszönjük Gólyahír! :)) Élünk a lehetõséggel. :) | ||
| (10190) Gólyahír | Válasz erre | 2008-07-16 18:06 |
|---|---|---|
|
Kedves Várakozók! Azoknak nyitottuk ezt a fórumot akik a száraz tényekrõl szeretnének írni. Remélem elégedettek lesznek a lehetõséggel, és ide fognak írni is! |
||
| « | 1 ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 |
Bejelentkezés