Nyílt örökbefogadás kérdései
| (10248) szacsa | Válasz erre | 2008-07-17 17:37 |
|---|---|---|
|
Szia Mosolygós! Jaj,dehogy akartam csapatokat gyártani,eszem ágában sem volt,ill.nincs!!! Pusztán feltettem egy engem nagyonis foglalkoztató kérdést,ami az ott leírtak hatására fogalmazódott meg bennem!Nem utállak sem téged,sem mást,aki nem olyan mint én.Miért is tenném,hisz nekem is van hibám épp elég,csak tényleg nem tudtam/tudom eldönteni,hogy az én \"hozzáállásommal\"jól járna-e velünk még egy csöppség,és mire a már meglévõ törpikém véleményét kikérhetném,addigra már késõ volna mégegy babához!! BOCSÁNAT,ha bárkit megbántottam volna,nem akartam!!! Puszi mindenkinek:Szacsa |
||
| (10246) RKata | Válasz erre | 2008-07-17 17:29 |
|---|---|---|
|
Szia, Szacsa! Szerintem tök jó gondolatokat vetettél fel!! És õszintén szólva pontosan ezért tartom veszélyesnek (jaj, kapok megint a fejemre, dehát ha egyszer ez a véleményem!) azt a fajta stílust, ami végülis ezt a topikot eredményezte, mert biztosan vannak Rajtad kívül még jópáran, akik hirtelen megkérdõjelezik az akár addig biztosnak hitt szerepüket és szeretetüket. Bizony, egy gyerkõc sem maga a tökély (max. az elsõ pár hónapban :)), minél inkább ébrednek öntudatra és a körülöttük lévõ világra, annál jobban tesznek bennünket - és önmagukat - próbára. És szerintem tök normális (vagy én nem vagyok az :))), hogy erre mi emberként reagálunk, ki-ki vérmérséklete szerint. Azt hiszem, pont az lenne a baj, ha nem saját gyermekedként tekintenél a gyermekedre, hanem \"szentként\", az anyaságod megtestesítõjeként (érted, ugye? :)) és ha nem látnád a hibáit és nem próbálnád terelgetni, mert õ szent és sérthetetlen. Jó nagyon a téma, kíváncsi vagyok a többiek véleményére is. :) Ja, nálunk a párom készülékében van a hiba, õ is felvetette anno a válás gondolatát, elküldtem a fenébe :)), mert én KÖZÖS gyereket akartam, nem csak úgy EGY gyereket. (Amúgy igazán durva az volt, hogy a lombikozás alatt több helyrõl is kaptam agresszív támadást a férjem ellen, hogy miért hozok ilyen nagy áldozatot, keressek inkább más férfit. Sajnálom ezeket az embereket, valszeg sosem szerettek valakit annyira, hogy ne áldozatként éljenek valamit, ami nekik nem annyira kellemes, de a másiknak fontos. És az eszükbe se jutott, hogy mondjuk a másik is megszenved a gyerekért, akár lelkileg, akár fizikailag. Nálunk így volt, a férjemnek is komoly fájdalommal járó beavatkozásai voltak.) Na, leállok. :) |
||
| Előzmény » (10243) | ||
| (10245) mosolygós | Válasz erre | 2008-07-17 17:22 |
|---|---|---|
|
Kedves Szacsa! Üdv itt nálunk! :) Szerintem nem kellene a Gólyahíres fórumon belül csapatokat gyártani... Természetesen a te érzéseid pont annyira normálisak, mint azoké akik számára a gyermeke a mindene... Ki így , ki úgy éli meg az anyaságot... Pontosan az életben is így van... Ahol lakom 5 család 5-féle módon SZÜLÕ, kinek ez a normális, kinek az... Van aki örül ha végre kettesben lehet egy kicsit a férjével, van aki annak örül ha családostul mehet el nyaralni. Nem vagyunk egyformák, ha azok lennénk, nagyon szürke lenne a mi kis világunk. Tény viszont, hogy nagyon érzelmesek vagyunk egy páran és egymásra találtunk, de ugye ezért még nem utálsz minket??? Nagyon egyszerûen lehet átsiklani hozzászólások felett, ezért sem haragszik meg senki... Hiszen az életben is így van, azzal beszélgetünk, akivel jól érezzük egymás társaságában magunkat. |
||
| (10244) mirrza | Válasz erre | 2008-07-17 17:17 |
|---|---|---|
|
Hûû! Jól felpörögtek itt a dolgok! Talán ez is mutatja, hogy hiányzott ez a topic... Reagálnék több mindenre is, de nem fog beleférni Kiskata alvásidejébe, úgy gondolom. Ezért hátulról kezdem: Szacsa! Én nem gondolom, hogy a gügyögés mértéke lenne a jó anyaság fokmérõje. Ezért aztán tényleg nincs okod aggodalomra. Én még csak ifjú (bár egyáltalán nem fiatal) anyuka vagyok, alig 6 hónapja. Én összegezve úgy érzem, hogy az életem változott meg, de nem én magam. Persze a napi beosztás más, a felelõsség is nagyobb (bár aki felnõttként élte eddig is az életet, annak ez nam lehet gond). A baba érkezésétõl számítva nem lesz semmis a múlt, talán , én úgy érzem, inkább távolabbra helyezõdik. Én nem godolom, hogy valaha is elfelejteném a mûtéteket, a lombikokat, a vetélést (sõt én az öf. érdekében el is váltam...). Amúgy meg, miért ne lenne természetes, és bevallható, hogy igenis sokszor fárasztó egy kisgyerekkel. Attól még \"dúlhat\" a boldogság. (Vagy éppen attól?!) |
||
| (10243) szacsa | Válasz erre | 2008-07-17 16:53 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Jaj de jó,hogy lett ez az új fórum!! Eddig csak olvastam a többit,és idõnként nagyon megrémültem!Nekem egy öf.kisfiam van,akit nem a gólyahírtõl \"kaptunk\",de nyíltan lett a miénk,és most várunk a második csemeténkre.Sorban állunk itt a gólyahírnél is,de nemrég szóltak a TEGYESZTÕL,hogy nagyon az elején vagyunk az õ soruknak,így lehet,hogy a következõ babóca sem Gabikáéktól lesz./remélem azért nem baj,hogy belekotyogok a dolgokba/! A rémületeim annak voltak köszönhetõek,hogy én úgy érzem,hogy teljesen másképp szeretem a kisfiamat,mint ahogy a másik forumon az olvasható,így idõnként megkérdõjeleztem a jó anyaságomat,ill.azt is,hogy tul.képpen megérdemeltem-e ezt a tündéri kismanót,aki lassan 4 éve boldogítja-és idõnként valljuk meg fárasztja,kiborítja a napjainkat.Én nem tudok prüntyögni,nyafogni Neki,és úgy érzem,hogy bár a legnagyobb boldogság az életünkben,hogy Õ van,de attól még nem lehet azt sem letagadni,hogy egy kisgyerek bizony fárasztó is tud lenni,és hisztis is,és abban a pillanatban,amikor rászólok és fegyelmezem,nem az a fõ gondolatom,hogy én csak általa válhattam anyává. Valójában nekem ez egyébként abszolút nem téma,onnantól kezdve,hogy Õt hazahoztuk a kórházból,nem foglalkozunk vele napi szinten.Persze mondjuk neki,hogy Õ nem az én pocakomban volt,és a tesó sem onnan fog kibújni.Válaszolunk ha evvel kapcsolatban kérdez bármit,de a férjemmel soha nem beszélgetünk errõl otthon.Mikor kiderült,hogy az én \"hibámból\" nem lehet gyerekünk,én felajánlottam,hogy válljunk el,legalább neki legyen családja,gyerekei,de ekkor õ mondta ki,hogy fogadjunk örökbe!/ez egy kicsit lerövidítve a történetünk.Lombikunk soha nem volt,mert nálunk nem a gyártással,hanem a kihordással volt a baj.Viszont sajnos azt tudom,hogy milyen kisbabát temetni,meg vele együtt kicsit magadat is.Soha senkinek ne kelljen megélni./ És a másik rémületem,hogy \"odaát\" arról szól sok írás,hogy ha majd megjön a MI babánk,akkor majd értelmet nyer,és felejtõdik minden rossz.Én ezt nem érzem!!! IMÁDOM,IMÁDJUK ÕT,de attól még nem tudom elfelejteni a régi szörnyûségeket amik történtek! Remélem sikerült úgy átadnom a gondolataimat,ahogy azok a fejemben kavarognak,bár leírni kicsit nehéz. A kérdésem:szerintetek baj,hogy csak egyszerûen szeretem a gyerekemet,de attól még látom a hibáit is/szerencsére nagyon kevés van/és az életem egyéb területeire is bírok koncentrálni nem csak Rá?! Nyugtassatok meg,de csak ha megérdemlem,vagy beszéljetek le a tesóról,ha kívülállóként úgy látjátok,hogy nem lennék jó anyucija,jobb sorsa lenne másnál,aki nem jobban,csak talán másként tudná szeretni. Bocsánat,hogy kicsit hosszú voltam! Ja,az én egyik könyvem:Túlélõkalauz szülõknek-a nevelés titkai /Te jó ég,már a címe is.../1-6 éves gyerekek szüleinek szól,és szerintem nagyon jó olyan szempontból is,hogy nem kell feltétlenül nekiülni és elolvasni,hanem amikor van egy adott probléma,akkor annál a résznél felcsapod.Pl.:allergia,cumi,dackorszak,félelem,halál,Tv,utazás stb.Persze ebben is vannak \"szerintem butaságok\" is,de melyik könyvben írnak csak jót? Lehet,hogy amit én butaságnak tartottam és nálunk nem jött be,az másnál kíválóan beválik. No most már tényleg SZIASZTOK! |
||
| (10238) Benji | Válasz erre | 2008-07-17 15:37 |
|---|---|---|
|
Üdv a kis csapatnak :o) Akik még nem ismernek: 6 sikertelen lombikkísérlet után ma 2 gólyahíres kislányom van. Nálam is meg kellett tenni ezeket a lépéseket ahhoz, hogy végül nyugodt lelkiismerettel forduljak az ö.f. felé. Kicsit sajnáltam, hogy kimaradt a várandósság és a szülés élménye, én nagyon vágytam rá. Mostanra viszont nincsen hiányérzetem, tökéletesen boldog vagyok a kislányaimmal. A férjem pedig egyenesen azt mondta, milyen jó, hogy nem lett vérszerinti gyerekünk, mert akkor nem lenne nekünk Dorka és Lora. Kata, porold le a könyvet, szerintem elég jó. Beavallom, idõnként jókat nevettem olvasás közben. Elsõsorban a már magukat megértetni tudó, beszélõ gyerekekhez ad némi elaigazítást. Sõt, mikor már írni tudnak, s lehet írásban \"üzenni\" nekik, még akkor is kiváló. Mona :) Jackie Silberg: baba móka (a születéstõl 3 éves korig) is jó, sok ötletet ad a szobában való játékokhoz pl. télen. Selma H. Fraiberg: Varázsos évek (a suttogóhoz hasonlóan nagyon sok gyakorlati tanácsot ad). Számomra is sok meglepõ dolgot ír le fõleg abból a korai életkorból, amikor a gyerek még csak nehezen (vagy számunkra nem egyértelmûen)tudja kifejezni önmagát,ill. értelmezni a világot. Nagyon hasznos volt számomra. |
||
| (10236) mosolygós | Válasz erre | 2008-07-17 15:16 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Ha már a bababarát szállásokról írtatok: http://operenciashotel.hu/index.html NYITÁSI KEDVEZMÉNYEKre hívnám fel a figyelmeteket!!! Ha többen is mennétek szerintem nagyon megéri, valamiért nekünk így olvasva Kolping feeling-je van :) Persze ez még új, és valószínûleg a Kolpingos telítettség még nem jellemzõ rá... |
||
| (10234) merhat | Válasz erre | 2008-07-17 14:48 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Mi három lombik után adtuk be a papírokat és fejeztük be az orvosi próbálkozást. Természetesen én is szeretttem volna megélni a 9 hónapot és a szülést. Igazából nincs hiányérzetem, hogy kimaradt így is igazi anyuka vagyok. Talán azért nincs hiányérzetem mert nem tudom mibõl maradtam ki. Láttam sok kismamát hallottam jót is rosszat is, de azt hogy milyen érzés (fõleg lelkileg) lett volna nekem kismamának lenni és szülni senki nem tudja nekem elmondani. Akkor mi is maradt ki? ibbogi! A komárom-esztergom megyei Tegyesz-nél csak határozat hosszabításkor van egy környezettanulmány. Mielõtt hosszabbítani kell küldenek levelet, ha jól olvastam nálatok hamarosan. Több mint négy év alatt csak akkor hallok felõlük, ha én érdeklõdöm. |
||
| (10233) RKata | Válasz erre | 2008-07-17 14:27 |
|---|---|---|
|
\"Az olyan 4-5 éves gyerekek szüleinek való\" Akkor megyek, leporolom. :) Nem,nem ismerem a Legkisebbek játékait, de jó eséllyel már nem is lesz rá szükségem. :) De másnak hátha! |
||
| Előzmény » (10231) | ||
| (10231) Mona | Válasz erre | 2008-07-17 13:55 |
|---|---|---|
|
Nekem is megvan a \"Beszélj úgy, hogy érdekelje...\", már beleolvastam. Az olyan 4-5 éves gyerekek szüleinek való, ha jól emlékszem. :) Deák.B. Katalintól ismered a Legkisebbek játékai c. könyvet? :) |
||
| Előzmény » (10228) | ||
| (10230) ibbogi | Válasz erre | 2008-07-17 13:54 |
|---|---|---|
|
Tudod, az a szerencsém, hogy a körülöttünk születõ gyerekeknél sokat besegítettem. Így már az sem okoz gondot, ha szaladó egyévesen kell pelust cserélnem menet közben:)) Azért biztos lesznek meglepetések és helyzetek, amik elbizonytalanítanak, de a szülõség errõl szól! |
||
| Előzmény » (10226) | ||
| (10228) RKata | Válasz erre | 2008-07-17 13:32 |
|---|---|---|
|
Mona, ugyanezt a két könyvet ajánlottam volna én is. :) Bár a Suttogó inkább csak a lelket tartotta bennem anno (megnyugtatott, hogy nem feltétlenül én vagyok a béna anyuka, és megtaláltam benne a kulcsmondatot is: \"Minden sírás abbamarad egyszer\" :)))), a 2. részébe már épphogy csak belelapoztam. Deák B. Katalin könyve viszont nagyon praktikus volt számomra, jó útmutató, mire érdemes figyelni a gyerekeinknél, hogyan érdemes foglalkozni a kicsikkel. Nekem még jó szívvel ajánlották a \"Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje\" c. könyvet is, meg is vettem, de - sok más társával együtt - olvasatlanul porosodik a polcon. Valaki olvasta esetleg?? És most szereztem meg Mohás Lívia \"A szülõi mesterség\" c. könyvét (ajánlásra), de még annak sem futottam neki. Egyébként Vekerdy könyveit lapozgatom még szívesen a témában, fõleg a Kérdezz-Felelek sorozatot, mert bármikor le lehet tenni és újra felvenni. :)) |
||
| Előzmény » (10225) | ||
| (10227) Pearly | Válasz erre | 2008-07-17 13:30 |
|---|---|---|
|
Köszönjük Gabika! Jó az oldal! A mi történetünk: Fiatalon kerültünk össze a férjemmel, nála egy orvosi mûhiba következtében tudtuk, hogy picit nehezebben jöhet majd a gyerek. Ez kezdetben engem egyáltalán nem zavart, mert még késõbbre terveztük a gyermekvállalást. Mikor úgy gondoltuk, jöhet a baba, egybõl orvoshoz fordultunk. Akkor már azt mondták: inszemináció! Gondoltuk nem baj, TUTI, hogy így sikerülni fog. Közben nálam felfedeztek egy hipofízis daganatot, (magas prolaktin szintet eredményez) amitõl teljesen kiborultam, de végül is gyógyszerrel kezelni tudták. Ezután jött 8 inszem, teljesen sikertelenül. Maradt a lombik, jók voltak a stimulációk, mégsem maradtam terhes. A lombikok alatt voltam természetgyógyásznál, asztrológusnál és pszichológusnál, tehát mondhatjuk, szinte ez töltötte ki az egész életemet... Hogy kinek sikerül a lombik, és kinek nem, az eléggé összetett dolog, de sztem a lelki alkattól-állapottól nagyon sok minden függ. Igaz, fizikai síkon mindent megtettem a babáért, de valahol mindig éreztem egyfajta belsõ bizonytalanságot...Az ösztönöket minél jobban átveszi a tudat, sztem annál nehezebben fogan meg a baba. Mi az ötödik lombik után szálltunk ki, talán csak anyagi okokból, de akkor még hálás is voltam az Egészségpénztárnak, hogy csak ötöt finanszíroz, mert nem tudom, mikor szálltam volna ki... Mi a negyedik lombik után adtuk be az öf. kérelmünket, de azt hiszem, inkább praktikumból, akkor még nem is tudtam azonosulni a dologgal...Aztán ahogy telt a várakozási idõ, úgy alakult át bennem sok minden. Mondjuk, a terhesség és a szülés élményét szívesen átélném, még mindig kicsit szomorú vagyok, ha erre gondolok... Mirrza! Írok neked a belsõ oldalra. |
||
| (10226) Orsi | Válasz erre | 2008-07-17 13:30 |
|---|---|---|
|
Igen, szerintem is érési folyamat eredménye. És igazad van Amneris, a lényeg, hogy ne érezze elvesztegetett idõnek az ember a lombikos éveket. Én mindent összevetve egyáltalán nem bánom, hogy így alakultak a dolgaink. A sok lombik, a sok fájdalom (lelki és fizikai) bölcsebbé tett, nekem kellettek ezek a padlóra kerülések és felállások, és újra padló és újra felállás, hogy igazán megérjek, azt hiszem nem is az örökbefogadásra, hanem az anyaságra. :) Nálunk is volt átfedés, mert õszintén szólva a jelentkezésünkkor azt már tudtam, hogy gyereket akarok (tehát nem feltétlenül terhességet és szülést), de azért nehezen álltam le, és utána még volt két nekifutásunk. De már az is megkönnyebbülés volt, hogy tudtam elõbb-utóbb, így vagy úgy biztosan anya leszek. De isten igazából akkor szabadultam fel, amikor végleg leálltunk a lombikkal. És számomra az olyan felszabadító érzés volt, hogy többé már nem arról szól az életem, hogy stimulációra készülök vagy éppen stimuláció közben vagyok vagy próbálom kiheverni az aktuális kudarcot, hanem visszakaptam a régi életem, és megkezdõdhetett az igazi babavárás. ibbogi! Ne aggódj, én még két éve is, sok lombikkal a hátam mögött megrémültem volna. :))) Bezzeg most... :) |
||
| (10225) Mona | Válasz erre | 2008-07-17 13:23 |
|---|---|---|
|
Kedves Várakozók és Anyukák! :) Van a tarsolyotokban olyan könyv, amit szívesen ajánlanátok másoknak? Gyermeknevelésrõl, babavárásról szóló, esetleg már gyerekeknek való....:) Nekem nagy kedvencem volt a suttogó, mégha egy-egy dologgal nem is értek egyet. A másik az Anya, taníts engem c. könyv. |
||
| (10223) ibbogi | Válasz erre | 2008-07-17 13:00 |
|---|---|---|
|
Talán valamennyiünkben közös az, hogy sokáig kellet várnunk, vagy még várunk arra, hogy gyermekünk legyen. Vannak hasonló életutak, de alapvetõen mindenki máshogy jut el az örökbefogadásig. Magamból kiindulva, sztem az a fontos, hogy az ember ne érezze feleslegesnek a gyerekvárással eltelt idõt (teljen az lombikozással vagy sem). Tényleg kell egyfajta érettség az öf-hoz. Pl öt évvel ezelõtt megrémültem volna a gondolattól, hogy egyik napról a másikra anya leszek és egy magatehetetlen kisbaba van az ÉN gonjaimra bízva. Mára felkészültnek érzem magam, magunkat, és ehhez kellettek az évek tapasztalatai is és már egyáltalán nem bánom hogy nem lettem huszonkét évesen szülõ. |
||
| (10222) Pepita Ofélia | Válasz erre | 2008-07-17 12:43 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Remélem,nem baj,ha elmondom én is,vsz.ikres anyukaként a véleményem:én egyszerüen nem tudtam lekattanni a lombikokról..az orvos végig azt mondta,ennek sikerülnie kell,és bár mindkettõnknél probléma van,nincs akadálya a terhességnek..és 4 inszemi,6 lombik,1 hisztero és egy lapar után a 7. lombikra sikerültek az ikrek. Kispepénél ugyanakkor ha jól tudom,szintén orvosilag nem volt semmilyen kizáró ok,mégis,tizen felüli lombikkezelés sem járt eredménnyel... Ezek után azt gondolom,hogy az öf. egy érési folyamat eredménye,és ez rejtélyes módon akkor jön el,mikor fizikailag-lelkileg már nem birja tovább az ember. Én \"vonalat húztam \" a fejemben:ha a 11.re sem jön majd össze,akkor lezárom a lombikot,és más úton indulunk. |
||
| (10221) Amneris | Válasz erre | 2008-07-17 12:36 |
|---|---|---|
|
Bocsi, hogy elaprózom :-), de eszembe jutott még valami: Tetszik Kata tanácsa a gyerekbarát szállások feltérképezésére! Így nyáron különlegesen aktuálisnak találom a gondolatot... Ha esetleg vannak - vagy lesznek - a tarsolyokban tuti helyek, esetleg feljegyzzük ide egymásnak? Nem sok helyet foglalna itt a fórumon, de klasszul visszakereshetõ, ha egyszer épp ilyen infót vadászna az ember... |
||
| (10220) Amneris | Válasz erre | 2008-07-17 12:16 |
|---|---|---|
|
Sziasztok Lányok! Klassz ez a topic! Örülök Neki! :-) És a mostani témának is: Mindenki máshogy éli meg, de ha a dolgok elfogadását segíti, szerintem néhány kört tényleg megér az orvosok nyújtotta segítség - még akkor is, ha eredmény alig kecsegtet. Nálam legalábbis így mûködött. Én voltam a \"biztosan reménytelen eset\" - egyáltalán nincsenek petesejtjeim... És mégis rászántam két évet az orvoshoz járásra: biztosan kellett tudnom, hogy mindent megtettem. Ezek után könnyen - sõt: megváltásként - fogadtuk az örökbefogadás gondolatát. Úgy tûnik, szükségem volt az útra, ami ide vezetett. Tényszerûen egyébként a két vonal nálunk átfedéssel futott. A sors pedig eldöntötte, hogyan érkezett a gyerkõc. :-) |
||
| (10219) Mona | Válasz erre | 2008-07-17 12:14 |
|---|---|---|
| Ibbogi: nem, nem mentem pszichológushoz. Nyilván mindenki ismeri a saját élete defektjeit, így én is. Nem hittem abban, hogyha még pár évet elvesztegetek az életembõl, akkor majd a vége baba lesz. Hisz senki sem tudta elõre megjósolni, hogy tényleg teherbe esek, ha egy pszichológus túlórázik rajtam. :D Gyorsan összeházasodtunk a férjemmel és beadtuk a papírokat az örökbefogadáshoz. :) | ||
| Előzmény » (10210) | ||
| « | 1 ... 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 | » |
Bejelentkezés