Rólunk - Rólunk szól

Premier plán - GABELICS GABRIELLA "Szerencsés embernek érzem magam"

Egy nõ sokféleképpen valósíthatja meg önmagát. Van, aki a munkájában teljesedik ki, van, aki politikai pályára lép, vagy mûvészi adottságait kamatoztatja, de olyan is, aki a klasszikus nõi szerepkört választja. Gabelics Gabriella foglalkozását tekintve háztartásbeli. Fõállású feleség és anya, de mint mondja, ez teszi boldoggá.

HÍRTÜKÖR ONLINE /2009.09.21./
- Hétéves korom óta élek Százhalombattán – meséli. Itt jártam iskolába, abban az idõszakban, amikor új iskolák épültek, ezért állandóan átszervezték a tanulócsoportokat. Ennek köszönhetõen a velem egykorúak közül szinte mindenki az osztálytársam volt, vagy alsó, vagy felsõ tagozatban. Nyolcadik után közgazdasági szakközépiskolában tanultam tovább, de ez nem az én választásom volt, hanem a szüleimé.

- Milyen pálya vonzotta?
- Ezen nem gondolkodtam akkoriban, de nagyon szerettem az irodalmat, a költészetet. Akkor éreztem igazán jól magam, ha behúzódtam egy nyugodt helyre és olvastam. Két testvérem inkább játszani szeretett, nekem viszont büntetés lett volna a futkározás.

- Érettségi után talán lett volna rá mód, hogy az irodalom felé forduljon. Nem tette?
- Nem tanultam tovább, viszont olyan munkát választottam, ahol a könyvek közelében lehettem. Két évig dolgoztam a Mûvelt Nép Könyvterjesztõ Vállalatnál, utána azonban nagy fordulatra szántam el magam, a vendéglátásban helyezkedtem el. A Százhalom étteremben dolgoztam, ott ismerkedtem meg a férjemmel, amikor megvásárolták az üzletet. Összeházasodtunk, hamarosan jöttek a gyerekek. A fiam 12, a lányom 10 éves, születésük óta itthon vagyok. Szerencsés embernek érzem magam, mert van idõm és energiám otthont teremteni, ahová jó hazatérni, ahol mindenki jól érzi magát. Sokkal többet foglalkozhatok a gyerekekkel, tudok segíteni nekik a tanulásban, ha szükséges, és sokat beszélgetünk. Évekig teljesen kitöltötték az életemet az otthoni feladatok, aztán éreztem, hogy kellene még valami, amivel foglalkozhatnék. Valamilyen karitatív munkára gondoltam, mert mindig a gyerekeket és az idõseket éreztem a legközelebb magamhoz, a kiszolgáltatott embereken szerettem volna segíteni. Gyerekkori barátnõm javasolta, hogy kapcsolódjak be a Gólyahír Egyesület munkájába. Nem bántam meg, hogy ide kerültem, igaz, itt közvetlenül nem foglalkozom gyerekekkel, de mégis az õ sorsuk jobbítását segíthetem.

- Milyen feladatokat lát el az egyesületben?
- Nagyon sok a munka, nekem elsõsorban a krízisszállón lakó kismamák ellátása a dolgom. Beszerzek számukra mindent, amire szükségük van: ételt, italt, gyümölcsöt, tisztálkodó szereket, édességet, ugyanis teljes ellátást kapnak. Ha orvosi vizsgálatra kell menniük, elkísérem õket, ha szomorúak, beszélgetek velük. Emellett nagyon sok az adminisztráció, az örökbe fogadni szándékozóktól be kell gyûjteni a papírokat, igazolást arról, hogy elvégezték a tanfolyamot, az alkalmassági határozatot, amelyet a lakóhelyük szerinti gyámhivatal ad, és ezeket rendben kell tartani, meg kell õrizni, hiszen nagyon fontos dokumentumok. A gyerekekkel kapcsolatos adatokat dokumentálni kell, ezt egyébként a minisztérium minden évben ellenõrzi. Emellett találkozókat is szervezünk, amiben szintén részt veszek.

- Mennyi elfoglaltságot jelent ez az önkéntes munka?
- Elõfordul, hogy több napon keresztül minden nap mennem kell, néha jön a riasztás, hogy egy óra múlva érkezik a kismama az állomásra, és akkor ott kell lennem. Szerencsére össze tudom egyeztetni az otthoni tevékenységemmel, nem jelent számomra gondot.

- Vannak elõítéletek az életet adókkal szemben, sokan felelõtlennek gondolják azt, aki így adja örökbe a gyerekét. Sok kismamával került kapcsolatba, hogyan látja ezt?
- Az a kismama, aki ezt a megoldást választja, éppen hogy nem felelõtlen. Akkor lenne az, ha állami gondozásba adná a gyereket, vagy betenné egy inkubátorba és többé nem gondolna rá, hogy mi lesz vele. Itt megismerheti az örökbefogadókat, sõt! Ha esetleg nem szimpatikusak egymásnak, választhat másokat. Egyik félnek sem lenne jó, ha képtelen lenne elfogadni a másik személyét. Nehéz belelátni a kismamák szívébe. Nagyon ritkán nyílnak meg, és amikor beszélgetünk, sokszor az az érzésem, hogy nem õszinték, nem is értem, hogy miért, mert ebben a helyzetben bármit elmondhatnának. Van közöttük olyan, akinek már több gyereke van, de nem õ neveli õket, olyan is, aki anyagi megfontolások miatt nem tudja vállalni a gyereket. Utóbbiak szenvedik meg leginkább ezt a helyzetet. Sok a nagyon fiatal lány. Úgy látom, õk lerendezik ezt magukban, és mire hozzánk kerülnek, már nincs bennük fájdalom. Átgondolták, hogy mindenki számára ez a legjobb, hiszen még tanulniuk kell, egzisztenciát teremteniük. Sokan bizonytalanok, tanácsot szeretnének kapni, de mi csak segítséget adunk, a döntés az övék.

- Az örökbefogadóknak eléggé sokat kell várniuk. Nem türelmetlenek?
- Egyáltalán nem. Amikor jelentkeznek, kapnak egy számot, és ezzel beállnak a sorba, tudják, hogy nincs protekció, nem kerülhetnek elõbbre.

- Ezek szerint a véletlenen múlik, melyik pár melyik gyereket fogadja örökbe. Elõfordul-e, hogy egy pár nem fogadja el a gyereket?
- Elvileg elõfordulhat, de még nem történt ilyen, még sérült gyerek esetében sem, õt is boldogan vállalták az örökbefogadók. Igaz, a jelentkezéskor nyilatkoznak arról, hogy vannak-e fenntartásaik.

- A gyerekeket nyomon tudják követni, de arról van-e tudomásuk, hogyan alakul az életet adók sorsa?
- Nem tudunk utánuk nézni, de õk tarthatják az egyesülettel a kapcsolatot, ha akarják. Vannak olyanok, akik évente egy-két alkalommal érdeklõdnek, képet kérnek a gyerekrõl, de a többség nem.

- Hogyan tervezi a jövõt? Folytatja a munkát a Gólyahírnél?
- Feltétlenül folytatom. Véletlenül kerültem éppen a Gólyahírhez, de úgy látom, jobb helyre nem is kerülhettem volna, nagyon szeretem ezt a munkát. Egyelõre sok a családi kötelezettségem, de késõbb, ha felnõnek a gyerekek és több idõm lesz, valószínûleg több munkát vállalok.

- Kit javasol, kirõl írjon legközelebb a Hírtükör?
- Tõke Gyulára gondoltam. Õ a százhalombattai extrém sport és hegymászó egyesület vezetõje. Amellett, hogy a sportág megszállottja, elkötelezett természetvédõ is. Szeretném, ha õt mutatná be a Premier plán.

Pável Melinda

G A L E R I A

Az eredeti cikk itt olvasható



Vissza a cikkekhez