Rólunk - Rólunk szól

Premier plán – MÓRUCZ LAJOSNÉ "Nem dönthetünk mások helyett"

Kilenc évvel ezelõtt alakult meg az országos hatáskörû Gólyahír Egyesület. Százhalombattán jött létre, itt a székhelye, ennek ellenére úgy tûnik, éppen a százhalombattaiak számára nem eléggé világos, mivel is foglalkozik a civil szervezet. Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke tisztában van ezzel, de – mint mondja – idõvel biztosan változik a helyzet.

HÍRTÜKÖR ONLINE /2009.09.08./
Budapesten született, közgazdász szülõk gyermekeként. Matematika tagozaton érettségizett, úgy tervezte, hogy tanár lesz, de érettségi után mégis a védõnõképzõt választotta.
- Biztos voltam benne, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni – mondja. – Vonzott a tanári pálya, de túlságosan sok idõt vett volna idõbe a diploma megszerzése, ezért inkább a két éves védõnõképzõbe mentem. Öskün kezdtem dolgozni, azért pályáztam meg az állást, mert ott biztosítottak szolgálati lakást, és ez nagyon fontos volt számomra, mert akkor már menyasszony voltam. Összeházasodtunk, ott születtek a gyerekeim is. Százhalombattára 1977-ben kerültünk, ide helyezték a férjemet.

- Azonnal kapott védõnõi állást?
- Nem volt hely, ezért négy évig a bölcsõdében dolgoztam gondozónõként. Akkor lehetõség nyílt arra, hogy elvégezzem a fõiskolát, de ennek az volt a feltétele, hogy védõnõként kell dolgoznom. Közelebb nem találtam munkát, Budapestre, a X. kerületbe jártam. Nem volt könnyû az a másfél év, a fiam harmadikos volt, a lányom nagycsoportos óvodás, hajnalban mentem dolgozni, a gyerekek egyedül keltek és mentek iskolába-óvodába. Szerencsére nagyon önálló, megbízható gyerekeim vannak, soha nem volt velük gond. Másfél év múlva megüresedett Battán egy védõnõi állás, így kerültem vissza a városba. Amikor a Városi Családsegítõ és Gondozási Központ indult, ott dolgoztam egy évig, de tovább nem bírtam, mert megromlott az egészségi állapotom, és képtelen voltam emeleteket járni. Tárnokon meghirdettek egy iskolavédõnõi állást, elvállaltam, végül ötven évesen leszázalékoltak.

- Már nyugdíjasként alapította a Gólyahírt. Miért tartotta fontosnak, hogy létre hozza ezt a szervezetet?
- Védõnõi munkám során nem találkoztam újszülött-gyilkossággal, de titkolt terhességgel igen, és nagyon szerettem volna segíteni a kilátástalan helyzetbe került anyáknak. Meggyõzõdésem, hogy a tudatlanság, az ellátatlanság, a félelem vezet oda, ha egy nõ megöli a gyermekét. A kórház elé kitett inkubátor is lehetõség a segítségre, de a nõ nem ott szül, hanem otthon, parkban, lépcsõházban, és nem jut el az inkubátorig. A születéskor van veszélyben az újszülött, akkor nem tud mit tenni a kétségbeesett anya. A Gólyahírt harminchárman alapítottuk, olyan szülõkkel, akik korábban az én segítségemmel fogadtak örökbe gyereket. Nem csatlakoztunk a meglévõ szervezetekhez, mert mi sem vagyunk abortuszpártiak, de nem szabad összekeverni az abortusz elleni tiltakozást és az anyák segítését. Bíztam benne, hogy sokan fordulnak majd hozzánk, hiszen tiszta céljaink vannak, azoknak nyújtunk segítséget, akik senki máshoz nem fordulhatnak.

- A nyílt örökbefogadást segítik. Miben különbözik ez a hagyományostól?
- A civil szervezetek csak nyílt örökbefogadást segíthetnek. Ennek az a lényege, hogy az életet adó anya megismerheti azt a családot, ahová a gyermeke kerülni fog. Ennek óriási a jelentõsége, látom, mennyire feszültek a találkozás elõtt, és amikor megismerkednek a családdal, megnyugszanak. Az örökbefogadás után nincs közvetlen kapcsolat az életet adó és a gyerek között, az egyesületen keresztül érdeklõdhet, ugyanis az már egy külön család, az életükben nem vehet részt.

- Megváltoztathatja-e döntését az életet adó?
- Senkit nem beszélünk rá, hogy adja örökbe vagy, hogy mégis inkább vigye haza a gyermekét. Nem dönthetünk mások helyett, mi csak felvilágosítjuk, milyen lehetõségei vannak, felajánljuk a segítségünket, de a döntés az életet adóé. Elõfordul, hogy azzal a szándékkal fordul hozzánk, hogy örökbe adja a gyermekét, aztán a szülés után meggondolja magát, ilyenkor kelengyével segítünk, vagy ha kell, abban, hogy legyen hol laknia. Egyetlen egyszer történt meg, hogy valaki hazavitte a gyerekét, aztán tíz nap után pedig jelentkezett, hogy mégsem tudja vállalni. Nem ez a jellemzõ.

- Sokan szeretnének örökbe fogadni, és olyanok is akadnak, akik ebben üzleti lehetõséget látnak.
- Pénzt nem kérünk és nem fogadunk el, nem foglalkozunk gyerekkereskedelemmel. Most készül a nyílt örökbefogadást szabályozó törvénytervezet, amelynek kidolgozásában a Gólyahír is részt vesz. Ennek értelmében a jövõben nyílt örökbefogadás csak civil szervezeten keresztül történhet, éppen azért, hogy a gyerek ne lehessen adásvétel tárgya.

- Kilenc éve mûködik az egyesületük. Hol helyezkedik el a hasonló feladatokat ellátó civil szervezetek között?
- A legnagyobb és legsikeresebb a Gólyahír Egyesület. A megalakulásunk óta 422 gyereket segítettünk családba. Jelenleg 380-an várakoznak örökbefogadásra, de ez a szám változó. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Rendszeresen tartunk találkozókat, amelyekre mindenki eljön, aki teheti, mert az örökbefogadókban sok a közös, sok a megbeszélnivalójuk. Felkészülten várják a gyereket, tanfolyamon vesznek részt, és késõbb is jó szakemberekhez fordulhatnak a problémáikkal. Érdekes, hogy az örökbefogadó apukák jobbak a legjobb vér szerinti apáknál is, ami azzal magyarázható, hogy ezekben a családokban nincs kilenc hónap elõnye az anyukának. Egyszerre válnak szülõkké, és az apák jobban hozzánõnek a gyerekekhez.

- Országosan nagy a tekintélye a Gólyahírnek, de kapnak-e városon belül támogatást?
- Régebben szerettünk volna bérelni egy önkormányzati lakást az anyáinknak, de a képviselõ-testület nem támogatta a kérésünket. Ha ebédet rendelünk nekik, csak a legmagasabb tarifáért kapunk, sõt, legutóbb nem is kaptunk, mondván, hogy a terhesek nem százhalombattaiak. Egyes személyek sokat segítenek, meg kell említenem Kolozár Györgyöt, aki a titkolt terheseknek helyet biztosított a szállón. Ott mûködtettük a krízisotthont, amíg meg nem tudtuk megvenni a lakást. A támogatottságunkat jelzi, hogy évrõl évre egyre magasabb összeget kapunk a személyi jövedelemadó egy százalékából, az adományvonalra beérkezett hívásokból pedig 3 millió forint folyt be. Nagyon megfontoltan gazdálkodunk, nálunk nincs fizetett alkalmazott, mindenki ingyen dolgozik.

- Egy civil szervezet sikeressége általában jelentõs részben a vezetõn múlik. Sikerült-e már kinevelni az utódját?
- Nehéz kérdés ez. Többen is vannak, akik alkalmasak erre a szerepre, de egyelõre nem vállalhatnák a munkájuk és a családjuk mellett. Én szerencsés helyzetben vagyok, nyugdíjasként van idõm, a gyerekeim felnõttek, az unokáimnál besegítek, de nem vesznek túlzottan igénybe, a férjem pedig nem akadályozza a munkámat.

- Kit javasol, kirõl írjon legközelebb a Hírtükör?
- Gabelics Gabriellát ajánlom. Nagyon sokat segít a Gólyahírben, azon ritka emberek közé tartozik, akik számára létszükséglet, hogy tegyenek valamit másokért. Szeretném, ha róla szólna a Premier plán.

Pável Melinda

G A L E R I A

Az eredeti cikk itt olvasható



Vissza a cikkekhez