Rólunk - Rólunk szól

Gólyahír Egyesület 2-ik rész: „16 év alatt 820 baba kapott szeretõ családod”

Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke: Egyénenként változik, hogy mikor jelentkeznek az egyesületnél a kismamák: van aki éppen túllépte az abortuszt még engedélyezõ idõt, van aki közvetlen szülés elõtt áll, és az is elõfordul, hogy félidõs terhes.
„Gyakorlatilag semmi sem változott 16 éve, segítjük a kismamákat, küldünk kelengyét, anyaotthon segítünk keresni azoknak, akiknek erre van szükségük. Lett az egyesületnek egy lakása, egy krízis lakás, és ott elhelyezzük a titkolt terhességét viselõ kismamákat, illetve ha olyan helyzetbe kerültek, hogy nincs lakásuk, családjuk, akkor itt helyezzük el õket, egy kismama ne éljen az utcán. A krízis lakásba nem mindenki kerül, csak akik el akarják titkolni a környezetük elõtt a terhességüket. Õk egészen a szülésig ott élnek a lakásban, azokból a kismamákból több van, akik a szülés után örökbe adják a csecsemõt, bár az egyharmaduk idõközben meggondolja magát és megtartja a babát”.

„16 év alatt 820 baba kapott szeretõ családod”

Még bele gondolni is rossz, mi lett volna közel ezer babával, ha nem fogadják örökbe õket! A civil szervezetben 25, többségében védõnõ végez önkéntes munkát, többnyire megyénként egy, esetleg kettõ. Az elnöknek éjjel-nappal csöröghet a telefonja, és csörög is…

„Éjjel többnyire azért hívnak, hogy megindult a szülés, azt elõre megbeszéljük, hogy az örökbefogadók is oda mennek a szüléshez! (csak akkor, ha az életet adó anya ebbe beleegyezik) Hívom õket és a kórházat, de azért nem minden éjszaka hívnak, inkább napközben, jellemzõen kiszámíthatatlan.

Az adó 1 %-ból mûködünk, idén 5,3 millió Ft-ot kapunk. Ezt lakásfenntartásra, kismamák élelmezésére, telefon- és utazási költségre fordítjuk. Egyre több olyan életet adó kismama jelentkezik, aki nem tudja kifizetni a vonatköltségét akkor azt is mi álljuk. Az egyesületünk vállalta az után követést, erre minisztériumi engedélyünk van, és ennek is az utazási költségét megtérítjük. Évente egyszer tartunk országos találkozót, ahova eljönnek az örökbefogadó családok”.

„Nézze meg a babát, búcsúzzon el tõle, és ne szoptassa…”

Mikor megszüli a kismama megnézheti, sõt, ha akarja meg is szoptathatja, ez az õ döntésük, amelyiket választja. Szülés után 4-5 nap múlva hazaviszi az örökbefogadó és onnantól fogva nincs kapcsolat az életet adó és az örökbefogadó között, de amíg kórházban van, addig dönthet. Mi azt szoktuk javasolni, hogy ne szoptassa, hiszen sokkal nehezebb, hogy addig a babával van. Természetesen nézze meg, búcsúzzon el tõle, de ne szoptassa meg, ne legyen vele. Az örökbefogadó már úgy viszi haza a kórházból, mint a vér szerinti szülõ, az anyakönyvbe 6 hét múlva az õ nevük szerepel.

Fontos, hogy ebben a szellemben neveljék a gyerekeket, nincs az, hogy majd megmondom ekkor vagy akkor, hogy nem én szültelek. Jönnek találkozóra, beszélnek róla, hogy õket örökbe fogadták, hogy nem az anya pocakjában voltak, van mesekönyv az örökbefogadásról. Azt kell elérni, hogy a gyereknek ez természetesen legyen, az óvodába, iskolába kerülve tudja, hogy õ az igazi anyja, nem az, aki szülte, és õk nem nevelõszülõk, hanem a vér szerinti szüleinek számítanak a gyereknek! Sajnos sok tévhit van a köztudatban, nekünk ezt el kell oszlatni, a nyílt örökbefogadás, és egyáltalán az örökbefogadás legyen természetes folyamat, amit nem titkolni kell. Sokszor lehet olyat olvasni, hogy az „igazi szülõ”, nevelõszülõ, nem! A nevelõszülõ állami gondozott gyerekeket nevel, pénzért, fizetésért. Az örökbefogadó úgy neveli, mintha õ szülte volna, õ az édesanyja!

18 év múlva, ha akarja a gyerek megkeresheti a vér szerint szüleit a gyámhivatalon keresztül, van most már egy-két olyan család, aki Facebook-on tartja a kapcsolatot, vagy e-mailt küld az életet adónak, tehát van rá példa! Amerikában pl. ez bevett szokás, hogy meghívják a születésnapra az életet adót, mint egy rokont, Magyarországon ez nem divat, ettõl még messze vagyunk”.

A kismamák közül nem mindenki kerül rossz lelkiállapotba a terhessége alatt, és az örökbeadás után sem tartja fontosnak, hogy megkérdezze Gabitól: „hogy van a gyerekem”? Az elnök szerint ezeknek a nõknek a személyes figyelem hiányzik az életükbõl.

Természetesen az lenne a jó, ha egyáltalán nem lenne szükség a munkájukra, de ilyen egész egyszerûen nem lesz…

Forrás: Az én riportalanyaim



Vissza a cikkekhez