Rólunk - Rólunk szól

Mindent a babákért 1 rész: „Országosan 500-an várnak örökbefogadásra”

Nincs olyan ember, akit ne rázna meg az a hír: megölte az anya újszülöttjét! Statisztikai adatok szerint hazánkban évente 15-20 alkalommal fordul elõ ez a szörnyûség. Szinte biztos, hogy eltitkolt terhességbõl születnek ezek a csöppségek, akik még esélyt sem kaptak az élethez. Az anyának sem könnyû 9 hónapig titkolnia terhességét, sok esetben a közvetlen családtagok sem tudják a másállapotot. Olyan esetek is történtek, amikor a szülés beindulása után, hasfájással kórházba került a nõ, és a sebészeti osztályról a szülészeten kötött ki. Ez persze a jobbik eset.
Arra is volt példa, hogy egy kisváros szülészetén megjelent egy egyetemista pár, és elmondták az ügyeletes orvosnak, hogy titkolt a terhesség, és a szülés után, le is akarnak mondani a babáról. Miután rendben megszületett a kicsi, az orvos csak annyit mondott a párnak, hogy a döntésüket jól gondolják meg. Másnap is beszélt velük az orvos, és egyszer csak értesítette a pár a szüleiket, hogy nagyszülõk lettek, és a történet happy end-el végzõdött. Haza vitték a babát és boldogan élnek a mai napig. Természetesen egészen más a helyzet akkor, ha a kismama várandósága idején már jelzi szándékát pl a Gólyahír Egyesületnek, akiktõl maximális segítséget kaphat.

Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke 16 évvel ezelõtt Százhalombattán olyan családokkal alapította meg a civil szervezetet, akik az õ segítségével fogadtak örökbe gyerekeket. A cél az, hogy a nem kívánt terhesség után, ne újszülött gyilkosság legyen a vége, ne állami gondoskodásba kerüljön a baba, hanem családot kapjon.

Kíváncsi voltam arra, hogy kik az érintett nõk, mennyire felvilágosultak, milyen anyagi és szociális helyzetben élnek?

Mórucz Lajosné, Gabi: „ A legtöbb kismama Budapestrõl és Pest megyébõl jelentkezik, és érdekes módon ugyanebben a régióból várnak a legtöbben örökbefogadásra is. Vannak olyan nõk, akiknek nincs pénzük fogamzásgátlóra és akinek nincs pénze ennivalóra, az nem fog védekezésre sem költeni. A CSVSZ –es (családvédelmi szolgálatos) védõnõk próbálnak beszélni a kismamákkal, de a többség inkább az abortuszt választja, mint az örökbeadást.

„Úgyis fogalmazhatnánk, hogy inkább megöleti, és nem hagyja élni.”

Különbözõ élethelyzetbõl kerülnek ki azok a nõk, akik nem akarják a babát megtartani. Lehet valaki túl fiatal a gyerekvállaláshoz, van aki férjnél van, de nem a férjétõl van a gyerek, de benn akar maradni a kapcsolatba. Mindig voltak olyan anyák, akik nem kívánt gyereket hordtak a szívük alatt, rosszkor akart a jönni a pici, mindig voltak állami gondozott gyerekek, az lenne a jó, ha egyáltalán nem kerülnének gyerekek intézetbe, vagy vállalja a szülõ, vagy adja örökbe. Nem hiszem, hogy aki állami gondozásban nõ fel, az az anya jó, mert nem mondott le a gyerekérõl! Én azt gondolom, hogy az nem jó anya, az nem is anya, aki állami gondoskodásba adja a gyerekét, nem látogatja, félévente egyszer elmegy megnézni, az nem anya. Sokkal jobban tenne a gyerekével, ha örökbe adná, és valaki nagyon szeretné!

Az elnök szerint akik tisztában vannak azzal, hogy történik az abortusz, esetleg látták a Néma sikoly címû filmet, azok közül többen vállalják, hogy kihordják a babát, megszülik és örökbe adják. Vállalják ennek a lelki terheit, ami mindenképpen tiszteletreméltó.

Forrás: Az én riportalanyaim



Vissza a cikkekhez