Rólunk - Rólunk szól

Mindig tudtuk, hogy örökbe kell fogadnunk...

"Hatalmas csoda, hogy én, akinek nem lehet gyereke, négygyermekes anyuka lettem! - fogadott bennünket Ildikó.
A házaspár tisztában volt azzal, hogy az asszony, aki mozgássérültként született (hiányzik a bal lába), fejlõdési rendellenessége miatt nem eshet teherbe.

Kiskegyed 2008. 11. 4./
- 1999-ben házasodtunk össze, és hamar eldöntöttük, hogy örökbefogadás révén szeretnénk szülõkké válni. A nyílt örökbefogadást választottuk, amikoris az örökbeadó és örökbefogadó találkozik, megismeri egymást és az életet adó az örökbefogadó szülõk javára mond le gyermekérõl. Tudtuk magunkról, hogy képesek lennénk önzetlen, elfogadó szeretettel szeretni egy örökbefogadott gyermeket. A Gólyahír Egyesületnél jelentkeztünk. Regisztrálásunk alkalmával a kérdõíven bejelöltük, hogy kisebb fogyatékossággal is vállalnánk babát.
Bár akkoriban még jóval kevesebb örökbe fogadni szándékozó volt, megmondták, hogy akár éveket is várnunk kell. Mi magunk is meglepõdtünk, amikor mindössze fél év elteltével megcsörrent a telefon, hogy lenne egy kislány, aki testi hibával született, a jobb kézfeje nem fejlõdött ki rendesen.
Gyönyörû, okos szemû kisbaba nézett ránk kíváncsian. Amikor megpillantottuk Vivient, azonnal elfogadtuk. Egyhetes korában hoztuk haza a kórházból.

Férjem munka után rohant haza hozzánk, és minden percet velünk töltött. Ha kellett pelenkázta Vivit, ha úgy hozta a helyzet, éjjel is felkelt hozzá.

A házaspár eredendõen azt határozta el, hogy több gyereket szeretne örökbe fogadni, így Vivien megérkezését követõen újra beálltak a sorba.

- Lányunk 3 éves volt, mikor arról kaptunk hírt, hogy örökbe fogadhatunk egy kisfiút is. A legtöbb ember pont errõl álmodik, hogy egy fiú és egy lány gyermeke legyen. Teljes volt hát az örömünk, amikor a szõke Bálintot 5 napos
korában hazavihettük. Amikor már összeszoktunk így négyesben, a férjemmel sokat tûnõdtünk, honnan lehetne örökbe fogadni egy harmadik babát, hiszen olyan jó lenne nagycsaláddá válni.

Tudták, hogy a Gólyahír Egyesület maximum 2 gyermekhez segíti a párokat.
Kivételt képez, ha egy gyermeknek vér szerinti testvére születik, akit szintén örökbe kívánnak adni.

- Bálint másfél éves volt, amikor hívtak, hogy kisfiunknak hamarosan vér szerinti testvére fog születni, akarjuk-e õt is? Hogyne akartuk volna!
Boldogság-mámorban mentünk Veronikáért csupa rózsaszín ruhácskával a kórházba.

Meglepetésként érte õket, amikor másfél évvel késõbb arról értesítette õket az Egyesület, hogy újabb vér szerinti testvér születik.

- Ekkor azért át kellett gondolnunk sok mindent. Hogy bírjuk-e erõvel a négy gyereket, s hogy anyagilag menni fog-e. Autót is kell cserélnünk, hiszen a régit kinõjük. Férjemmel sokat beszélgettünk, végül a szívünkre hallgattunk, és igent mondtunk Sebestyénre. Milyen jó, hogy így döntöttünk, hiszen így a testvérek is együtt maradhattak!

Ha elfáradok, erõt meríthetek mosolyukból, egy-egy kedves szavukból, simogatásukból. A gyerekek ellátása és nevelése nagy feladat, de sikerült kialakítanunk egy olyan napirendet, amely mellett olajozottan mennek a dolgok. Heti két alkalommal egy helyi segítõszolgálattól is jár ki szociális gondozó. A hölgy mindig abban segít be, amiben éppen kell. Hol a háztartási munkákat végezzük együtt, hol elviszi a gyerekeket sétálni, amíg én más munkámmal foglalkozom. Három alkalommal eljutottunk nyaralni is. Olyan helyet kerestünk, ahol a legkisebbtõl a legnagyobbig mindenki jól érezheti magát. Ilyenkor sokkal többet megengedünk a gyerekeknek, mint itthon. Este
tovább fent maradhatnak, reggel mindnyájan addig alhatunk, ameddig jólesik.
Étkezésnél pedig nem dõl össze a világ, ha mindig csak palacsintát és tejbegrízt ennének.


Jelenlegi otthonukban csak két szoba van; az egyikben alszanak, a másik a játszós-dolgozós.

- Családi házban élünk, egyelõre albérletben. A harmadik gyermek megszületése után úgy döntöttünk: saját házunk lesz. A férjem és az apósom építik, így lassabban haladunk, de anyagilag könnyebb. Az új házban négy szoba lesz, plusz egy nappali-konyha. Nagyon várjuk már az átköltözést,
fõleg az iskolába készülõ lányunk, akinek mindenképpen kell egy külön helyiség.

A pár fontosnak tartja, hogy egymásra is idõt és figyelmet fordítson.

- Nem is tudnánk már elképzelni az életünket a gyerekek élkül, úgy nem nagyon lenne értelme, de tudatosan ápoljuk a házasságunkat is - mondja Ildikó. - Szeretek este, a gyerekek lefektetése után beszélgetni a férjemmel, és ha a nagyszülõknél vagyunk, bizony néhány órára el is megyünk
kettesben sétálni, moziba, vagy vacsorázni. Nehéz megvalósítani, de muszáj, különben egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy idegen mellé fekszünk be este az ágyba.

Legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolunk arra a két nõre, akik a gyermekeinket szülték és életük - talán - legnehezebb döntéseképp ránk bízták õket...

M. Fazekas Erzsébet

G A L E R I A

Vivien, Bálint, Veronika és Sebestyén albuma



Vissza a cikkekhez