Rólunk - Rólunk szól

Kempf Zita

Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke nehezményezi, hogy bár mûködésük feltételéül szabták a munkatársak képzését, az erre hivatott Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet azonban mindmáig nem indította el a szükséges tanfolyamot. /Talán október végén indul./
"Nekünk mindegy, mekkora összeg számolható el, hiszen nálunk a pénz nem játszik fontos szerepet."- állítja Mórucz Lajosné. "El sem fogjuk kérni a hatvanezret, nálunk nincs fizetett munkatárs, önkéntesként dolgozunk. Aki azt mondja, hogy az adminisztráció, a papír és a telefonköltség ennél többe van, az nem mond igazat. Mi pályázati pénzekbõl az adó 1%-ából és cégek adományaiból fedezzük a mûködési költségeket, Bár sem a Czeizel-, sem a Terry Black-ügy nem tett jót a nyílt örökbe fogadás ügyének, mi nem foglalkozunk a vádakkal."

Az Egyesület számára az is elképzelhetetlen, hogy az anya pénzt kapjon a lemondásáért. "Így lehetséges lenne, hogy egy nehéz helyzetû anya pénzért szüljön. Költségeinek térítése nem a befogadó család feladata, hiszen ezzel elkötelezetté válna, úgy érezné, mindenképpen oda kell adnia a gyermeket, mivel hónapokig eltartották. Ez pedig ellentétes azzal a céllal, hogy a gyermeket az utolsó pillanatig meg kell próbálni saját családjában tartani. Az anya segítése nem az örökbefogadók, hanem az állam kötelessége." A nehéz helyzetû kismamák egy idõben várandóssági pótlékot kaptak. Ma ez nincsen, csupán a szülés után jár a 49 050 forintos anyasági segély. Mórucz Lajosné úgy véli, helyesebb lenne ezt az összeget a terhességi hónapokra elosztva adni, hiszen akkor van szükség jobb körülményekre, megfelelõ táplálkozásra.
Mórucz Lajosné, Budavári Zita és Radoszáv Miklós egyaránt elmondja, tudomása van róla, hogy egyes kórházak szülészetei, anyaotthonok "rásegítenek" a folyamatra, amikor összehozzák a várandósokat egy gyermekre vágyó ismerõssel, vagy magánbeteggel. Mint a Gólyahír Egyesület elnöke elmondta, többször hallotta, hogy kihoztak a kórházból újszülöttet mindenféle határozat és a szülõk alkalmassági vizsgálata nélkül.

A potenciális örökbeadók felkutatása illetve rábeszélése az engedéllyel rendelkezõk számára is tilos. "Nem is kell keresgélnünk, õk találnak meg minket plakátok alapján, az Interneten vagy a védõnõi szolgálatokon keresztül." – mondja Mórucz Lajosné. Negyvenkét évesnél fiatalabb magyar házaspárok jelentkezését fogadjuk, akik rendelkeznek "Örökbefogadásra alkalmas jogerõs határozattal". Nem szeretnénk áltatni az egyedülállókat, nekik nem sok esélyük van. A vér szerinti szülõk is teljes családot szeretnének a gyermeküknek. Az örökbeadás nem elsõdleges célunk, elõször megpróbálunk abban segítséget nyújtani, hogy az életet adó szülõk vállalják a kicsit. Sajnos az anyaotthonok tele vannak. Sem a válságban lévõ várandóst, sem a hajléktalan anyát nem tudjuk hol elhelyezni. Most is hárman várnak az újszülöttjükkel kórházban, mert otthonról az élettárs vagy a szülõk elzavarták õket. Sajnos az anyaotthon sem jelent hosszú távú megoldást, hiszen ott is csak egy évig lehet maradni. Azután ezek a kismamák ugyanott tartanak. A GYES-bõl és a családi pótlékból a többségnek nem jön össze több harmincezer forintnál. Ebbõl nem lehet albérletet fizetni, és megélni egy gyermekkel.
Mórucz Lajosné, mint a nonprofit szféra képviselõi általában, a nyílt örökbefogadást ismeri el a gyermek szempontjából a jobbik módszernek. "Érthetetlen, hogy a közvélemény inkább elfogadja az abortuszt, mint a már megszületett gyermekrõl való lemondást. Azt hallani: miért nem vetette el, ha úgysem akarja nevelni? Álláspontunk szerint becsülendõ, ha az anya nem fosztja meg a magzatot életétõl, hanem vállalja a gyötrelmeket, csak hogy esélyt adjon neki. Az a tapasztalat, hogy az örökbefogadó úgy tudja teljességgel elfogadni gyermekét, ha annak anyját is elfogadta. Ezzel szemben, ha a gyermek a központi rendszerbe kerül, az állam dönt a sorsáról, az életet adó anyának nincs lehetõsége részt venni ebben. Akadozik az együttmûködés is. Ha más szempontból is, de nehéz a dolga annak, aki kifejezetten idõsebb, mondjuk négy-öt éves gyermeket nevelne. Õk már évek óta gyermekotthonban élnek, arra pedig nincs esély, hogy onnan rajtunk keresztül kerüljenek ki." – mondta el Mórucz Lajosné.

Mórucz Lajosné szerint minden gyermeknek Magyarországon a helye. "Jobban kellene itthon keresni az új szülõket. Mi juttattunk már családba szívbeteg kisbabát, olyat, aki kilencven dekával született, sõt Down-beteg babának is akadt, igaz, csak nevelõ család. Nem hiszem, hogy ne lenne itthon megoldás."



Vissza a cikkekhez