Nyílt örökbefogadás kérdései
| (12561) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-10 09:37 |
|---|---|---|
|
\"Én nem fogadtam volna örökbe, mert úgy vélem, oka van annak, ha próbálkozások ellenére nem születik egy kapcsolatból gyermek. \" Jajj máááár, innentõl kezdve nincs mirõl beszélnünk... (magam nevében!) DE csak hozzátenném azért: Ha mi a párommal nem fogadtunk volna örökbe, soha nem tudnánk MILYEN CSODÁLATOS érzés: - Boldoggá tenni a gyermekeinket... - Látni a gyermekeink örömét... - AMikor elkezdenek beszélni... - Látni, hogy milyen sok kis csodálatos dolog történik velük, míg felnõnek, (kezdve attól, hogy végre észrevesznek, megfognak valamit...) - Ott lenni mellettük és vigyázni, óvni õket, - ha örömöt okozunk nekik, - ha a lakás visszhangzik a sikításaiktól :) /Ez remélem hamarosan erõteljesebb lesz :)) / - ha azt mondják: \"Anya szejetlek\"! :)) - ha odabújnak hozzánk, - Amikor betegek és ott ülünk az ágyuk mellett, az az érzés, hogy nyugodtak, mert vagyunk nekik, és boldogok hogy ott vagyunk\"... - ha pillantásukkal tudatják jó velünk lenni, játszani, boldognak lenni... Sorolhatnám véget nem érõen, de te mint anyuka pontosan tisztában vagy ezekkel a dolgokkal!... Eltudod képzelni, hogy úgy élj, nincs gyermeked??? Mi 2 embert ismerünk, akik már elmúltak 60 évesek, férjeik is meghaltak nemrég, soha nem lehetett gyermekük. Felcsillant a szemük és megnyíltak elõttünk, elmondták bánatukat, mikor megtudták örökbefogadtunk... Az akkori rendszerben nagyon nehéz volt örökbefogadni... Persze szerintem te valahol az örökbeadás-fogadást is elutasítod... Kellemes Ünnepeket! Azért ne felejtsétek el, hoyg az a 2 tündéri kislány is a családotokba tartozik ha akarod, ha nem... Legalább próbáljátok elrejteni az érzéseiteket... /De ilyen gondolatvilággal, ha valaki beteg lesz, ne is gyógyuljon meg, mert biztos oka van... jajjj.... Másrészrõl oka van, hogy nem lehetett vér szerinti gyermekünk, meddõség úgy hívják. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk szûlõk, más úton, ami semmivel sem rosszabb, mint megfoganni..., lehetünk szív szerinti Anyucik és Apucik :) Ha ezt valaki nem tudja elfogadni, megérteni, örömmel fogadni, azt én sajnálom!!!/ Remélem nem bántottalak meg, ezt a mondatot nem elõször hallom... De ez a hozzáállás nagyon felháborít, hisz akkor minden gyermek aki a képtárban van csecsemõotthonba élhetne... Napi x percet foglalkoztak volna velük... áááá Azt el tudom fogadni hogy ti nem tudtatok volna örökbefogadni, azt nem hogy mi vagyunk a hibásak, hogy boldogok vagyunk, mert örökbefogadással családdá váltunk :)) És tényleg minden bántás nélkül írtam a soraim!!!! |
||
| Előzmény » (12558) | ||
| (12560) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 09:36 |
|---|---|---|
|
Kívülálló! Ha tudnám, törölném, az elõzõ hsz-met, szóval ha lehet, inkább hagyd figyelmen kívül. Viszont azért kérdeznék megint. :) Tekintsünk el a testvéredtõl, a feleségétõl, az akármilyen házasságától, a lányaitól. Nézzük inkább elvi síkon ezt az egészet. Meg tudod fogalmazni, hogy úgy általában mi a problémád az örökbefogadással? |
||
| Előzmény » (12558) | ||
| (12559) Orsi | Válasz erre | 2008-12-10 09:26 |
|---|---|---|
|
\"Én nem fogadtam volna örökbe, mert úgy vélem, oka van annak, ha próbálkozások ellenére nem születik egy kapcsolatból gyermek.\" Ezt kifejthetnéd részletesebben! Nem akarom felkapni addig a vizet, amíg meg nem magyarázod, hogy ez alatt mit értesz? :))) És az kérdõjelek a felesége és lányai szavak mögött? Szerinted nem a felesége vagy nem a lányai??? Kérlek magyarázd ezt el, mert félek, ezekkel a mondatokkal, írásjelekkel sikerült itt sok-sok szülõ lelkébe gázolnod. Tényleg ennyire fontos szerinted a \"vér szava\"? És ha igen, és a testvéred igazán szereti a lányait, akkor pont a \"saját vérei\" nem fogadják el ezt el? Ezzel pont a \"saját vérei\" okoznak fájdalmat neki? Mert nem hülye, és biztos nagyon jól leveszi, hogy a családjában milyen averziók kísérik a házasságát, és ami rosszabb, a gyerekeit is. |
||
| Előzmény » (12558) | ||
| (12558) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-10 08:41 |
|---|---|---|
|
Kedves Orsi és Almafa! Sokat gondolkodtam Orsi kérdésén, és azt kell, hogy írjam, nincs egyértelmû válaszom. Az örökbefogadás elfogadása, illetve elutasítása számomra körülményfüggõ. Én nem fogadtam volna örökbe, mert úgy vélem, oka van annak, ha próbálkozások ellenére nem születik egy kapcsolatból gyermek. Azt biztosan tudom, hogy nálunk (a bátyámnál) nem hozta meg azt a fajta megnyugvást, boldogságot, stb. amit mi vártunk. A bátyám nem lett boldogabb, sõt! (Furcsa ellentmondás, mert nagyon megszerette a lányokat, de mégis, így van.) Boldogtalan, és egyértelmûen a családjával, a feleségével(?), lányaival(?) van összefüggésben. |
||
| Előzmény » (12552) | ||
| (12552) Almafa | Válasz erre | 2008-12-09 15:36 |
|---|---|---|
|
Sziasztok! Sajnos az sosem szerencsés, ha a gyermek a mentõöv egy házasságban (akár örökbefogadott, akár nem). Ettõl eltekintve az örökbefogadás a legtöbb ember számára sajnos idegen, és valószínûleg csak az érti meg teljesen, aki végigjárta ezt az igencsak rögös utat. (Én sajnos még mindig járom, de nagyon remélem már nem sokáig!) Kedves Kivülálló! Szerintem érdemes kicsit a gyermekek oldaláról is közelíteni, csak egy kicsit belegondolni. Õk - bármennyire szeretik õket örökbefogadó szüleik - mindig kicsit \"mások\" lesznek, hiszen a társadalom igen vékony rétegét érinti az örökbefogadottság. És ha emellé párosul a saját családban a kirekesztettség, a \"te nem tartozol közénk\" érzés, az még sokkal rosszabb viszonyt alakít ki, mint mondjuk a szomszéd gyerekekkel lévõ. A család nem pótolható, és õk már egyet elveszítettek. A másik pedig nem fogadja be. Nagyon szörnyû lehet. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de nagyon sok gondolat és érzés kavarog! Almafa |
||
| (12477) Orsi | Válasz erre | 2008-12-04 14:07 |
|---|---|---|
|
Kívülálló! Kíávncsian várom az emléket. És tovább kérdezek :), mert arra még mindig nem válaszoltál, hogy alapvetõen az örökbefogadással van bajod vagy azzal, hogy szerinted a testvéred egy rossz házasságban él a szerinted nem hozzávaló nõ mellett? |
||
| Előzmény » (12475) | ||
| (12475) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-04 13:35 |
|---|---|---|
|
Kedves Orsi, RKata, Enci! Próbálok egyszerre válaszolni mindenkinek. Amikor olvastam a \"közömbösséget érzel\" kifejezést, megint szívenütött a dolog, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni, hogy mit érzek, illetve mit nem! De így van, akárhogy is szégyenkezem miatta, tudom, hogy nem helyes, mégis ez szomorú helyzet. A gyerekeimet, illetve a bátyám gyerekeinek szintén közömbösek szerintem a lányok. Ebben sok mindennek szerepe lehet, így például annak, hogy viszonylag ritkán találkoznak a nagyobb távolság miatt, a korkülönbség, ami miatt nem egy az érdeklõdési körük, és talán a nemük is, mivel a vérszerintiek mind fiúk, az örökbefogadottak pedig lányok, valamint azt is valószínûsítem, hogy mi felnõttek sem mutattunk õszinte örömet, amikor a családba kerültek, és gondolom ezt a gyerekek megérzik. A sógornõmet nem kedvelem, csak elviselem a bátyám miatt. Valóban Õ erõltette az örökbefogadást, és nem vette tudomásul a bátyám ellenkezését ezzel kapcsolatban. Az biztos, hogy mire ez a helyzet kialakult a házasságuk már instabil volt, a válás is szóba jött, de csak futólag, mivel a bátyám a \"leghívõbb\" közülünk, ezért szinte biztosra vettük, hogy nem fog kilépni a kihûlt házasságából csak azért, mert nem született saját gyermekük. A sógornõm azonban megijedt, hogy ez mégis egyszer bekövetkezhet, hogyha nincs gyermek, ezért (is) erõltette ezt a dolgot, és persze nyilvánvalóan azért, mert akart gyermeket, de közeledve a 40-hez nem sok esélye maradt volna, ha a bátyám egy napon esetleg elhagyja. A sógornõm pedig olyan típusú ember, aki ha valamit akar, azt megkapja mindenáron. Az örökbefogadással kapcsolatban azonban van még valami, ami nagyon fájdalmas emlék az egész családomnak. De ezt majd késõbb, mert tanulságos lehet mindenkinek. Most indulnom kell az egyik fiamért. |
||
| (12472) Enci | Válasz erre | 2008-12-04 11:51 |
|---|---|---|
|
KÍvülálló! A szakirodalmak szerint,az apák 98 százaléka nemtud mit kezdeni az érzéssel,míg a babáknak \"csak\"az anyára van szüksége.Ez kb 3 hónapos kor,mikor már a babáknak kezd kinyílni a világuk.És a vér szerinti apákról beszélnek!!! Nálunk, ismerõs rokonok körében is,az apukák,már a \"gyömöszölhetõs\" idõszakban jobban kivették a részüket. És ez, nemjelenti aszt, hogy Õk nemszerették volna hogy legyen gyerekük. |
||
| (12470) Orsi | Válasz erre | 2008-12-04 10:35 |
|---|---|---|
| Jaja, én is ezen mosolygok itt magamban. :) | ||
| Előzmény » (12469) | ||
| (12469) RKata | Válasz erre | 2008-12-04 10:32 |
|---|---|---|
| Orsi, megint egyszerre írtunk. :) És megint egy srófra jár az agyaunk. :) | ||
| Előzmény » (12466) | ||
| (12468) Orsi | Válasz erre | 2008-12-04 10:32 |
|---|---|---|
| És még egy kérdés, ha nem haragszol. :) Azt hogy kell érteni, hogy \"törõdj bele, ahogy a bátyád is beletörõdött\"? | ||
| Előzmény » (12456) | ||
| (12467) RKata | Válasz erre | 2008-12-04 10:32 |
|---|---|---|
|
Az, hogy a bátyád nem elsõ pillanattól fogadta el 100%-ig a kicsit, szerintem normális. Vagy ha nem az, akkor én sem vagyok az. :) Én sem tudtam egészen magaménak érezni egyik gyermekemet sem az elsõ 2-3 hónapban, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettem volna boldog, vagy ne szerettem volna õket. De az érzéseim elmélyüléséhez kellett idõ (én ilyen típus vagyok, úgy látszik), lehet, hogy a bátyádnál ez fél évbe is beletellett. Vagy úgy érzed, hogy a sógornõd erõltette az örökbefogadást? Lehet, hogy õ a probléma forrása? Az, hogy a család nem \"jegyzi\" a gyerekeket, fontos intõ jel, én is úgy látom. :( Elalvás elõtt még agyaltam egy sort :)), az jutott eszembe, hogy talán érdemes lenne felkeresned a kérdéssel az Ágacska Alapítványt, egészen biztos vagyok benne, hogy érdemi útmutatást tudnának adni. Tapasztalt, hozzáértõ, empatikus csapat. :) http://www.agacska.hu/ |
||
| Előzmény » (12456) | ||
| (12466) Orsi | Válasz erre | 2008-12-04 10:29 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Azt írod, megdöbbentél, amikor megtudtad, hogy örökbe szeretnének fogadni. Miért? Mi az, ami ilyen reakciót váltott ki Belõled? Írod, hogy szíven ütött az ismerõsöd megjegyzése. Miért? Biztos, hogy csak közömbösséget érzel a bátyád gyerekei iránt? A gyerekeid hogyan viszonyulnak az unokatesókhoz? És mi a baj a sórornõddel? Miért nem kedveled, mert nekem úgy tûnik, hogy õt nem igazán szereted. :) |
||
| Előzmény » (12456) | ||
| (12456) Kívülálló | Válasz erre | 2008-12-03 21:16 |
|---|---|---|
|
Kedves Mosolygós, Orsi és RKata! Köszönöm a leveleteket! (Mosolygós, remélem nem bánod, hogy Téged is tegezlek, nehéz lenne tegezve és magázva is válaszolni?!) Nem védekezésképpen írom, de én szeretem a gyerekeket! Gondolom Ti is különbséget tesztek az érzések, gondoskodás, stb. szintjén a saját gyerekeitek, a rokon gyerekek, és az un. idegen, tehát nem családtag gyermekek között! Többet kell, hogy érez a sajátod iránt, mint a szomszéd gyermek iránt, vagy egy csak képen látott gyermek iránt, akármilyen aranyos is! A \"nem érzem azt, amit kellene\", arra vonatkozik, hogy nem érzek úgy irántuk, mint a fiatalabb testvérem vérszerinti gyermekei iránt, annak ellenére, hogy az idõsebb testvérem mindig is közelebb állt hozzám érzelmileg, mint a fiatalabb! Tény, hogy nagyon meglepett, amikor a sógornõm közölte velünk, évekkel ezelõtt, hogy úgy döntöttek örökbefogadnak egy babát, mert a sokadik beültetés sem hozta meg a várva várt gyermeket! (A férjem szerint, amikor bejelentették, úgy néztem ki, mint Lót felesége sóbálvány korában, és tényleg szóhoz sem jutottam a döbbenettõl. A sógornõm meg is sértõdött rendesen, késõbb volt kisebb vita, vádaskodás. A bátyám közel egy évig ellenállt, nem akart örökbefogadni, de gyõzött a nagyszájú sógornõm. Amikor elmentek, a szüleim rám parancsoltak, hogy törödjek bele, ahogy a bátyám is, és õk is beletörõdtek a dologba.) Talán az is lehet a baj, hogy én nem láttam boldogságot a bátyám arcán, amikor hazahozták az elsõ babát! Kb. féléves lehetett már a kicsi, amikor elõször beszélt róla melegséggel, szerettel a hangjában! Azóta imádja õt is és a kicsit is, de én mégsem érzem magam négyszeres, csak kétszeres nagynéninek még mindig! A családban ez már nem téma, hogy a de egy ismerõsünk nemrég viccesen megjegyezte, hogyha családi dolgokról van szó, akkor az unokák közül, csak a vérszerintiek \"viselt dolgai\" kerülnek szóba, mind a szüleimnél, mind nálam, az idõsebb bátyámról is beszélünk, de a családjáról nem, vagy csak pár szót. Ez szíven ütött, mert igaz. A hétvégén pedig az édesapám 4 egyforma mikuláscsomagot vett az unokáknak, amikor rákérdeztem, hogy miért négy, a fejéhez kapott és visszament még kettõért! Azt hiszem, ez nagyon beszédes. A bátyám nem tud semmirõl, de attól is félek, hogy csak struccpolitikát folytat õ is, ahogy az egész család, hiszen minden rezdülését ismerjük egymásnak. Most mennem kell, bocsássatok meg a hosszúra nyúlt vallomásért! |
||
| (12452) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-03 17:53 |
|---|---|---|
|
RKata! :) Lehet nem jól fogalmaztam, elsõsorban arra gondoltam, hogy az én környezetemben lévõ örökbefogadók, nagyon sok várakozó is, tudom, ha már gyermeket lát elolvad :)) Így vagyok ezzel én is (minden gyermeket \"imádok\"... persze a várakozás elõtt is szerettem a gyerekeket, de a sok év még erõsítette is ezt...). Bocsi az általánosításért, bizonyára nem mindenki érez így. |
||
| (12450) RKata | Válasz erre | 2008-12-03 17:08 |
|---|---|---|
|
Kedves kívülálló, bennem is az merült fel az írásod kapcsán, hogy lehet, hogy nem is az örökbefogadás ténye és a gyerekek itt a probléma forrása, hanem esetleg a bátyáddal való kapcsolat? Azt írod, \"kicsit bátrabban írhatom le a problémánkat\" - ezek szerint nem csak Te érzel így a családban? Egyébként én is értékelem az õszinteségedet, nem mellesleg érdekes a kérdés is! Mosolygós :), nem értek igazán egyet azzal, hogy nekünk, örökbefogadóknak más lenne az érzésvilágunk. Miben? Rendben, az út valóban más, de ettõl még a gyerekeink iránti szeretetünk nem különbözik a szülést átélt anyáéktól. Szerintem. :) |
||
| (12449) Orsi | Válasz erre | 2008-12-03 15:23 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Elõször is minden kötekedés vagy rosszindulat nélkül szeretnék egy kifejezést korrigálni. Az örökbefogadott gyerekek is saját gyerekek. :) Inkább kérdeznék, ha nem baj. Írod, hogy a nagyobbik már öt éves, felteszem csecsemõként került a családba. Miért pont most hozod fel ezt a problémát? Neked ez fájdalmas, hogy nem érzed azt, amit szerinted \"kéne érezni\" a testvéred gyerekei iránt? Biztos, hogy az örökbefogadás miatt van ez? Családon belül más is küzd ezzel a problémával, vagy egyáltalán tudsz errõl beszélni valakivel? |
||
| Előzmény » (12446) | ||
| (12448) mosolygós | Válasz erre | 2008-12-03 15:22 |
|---|---|---|
|
Kedves Kívülálló! Elsõ olvasatra jól felhúztam magam, hogyan lehet így érezni... De rájöttem azonnal, hogy azért érzem ezt, mert én/mi örökbefogadók teljesen már érzésvilággal rendelkezünk, teljesen más utat jártunk be. A \"plátói szerelem\" fogalom is hasonló, nem szerethetünk mindenkit, pláne nem szerelemmel... (Itt azért más érzésekrõl van szó, a szeretetet sem elég akarnunk, az érzés vagy jön, vagy nem...) Nem alkalmas mindenki örökbefogadónak sem, hisz valahol azonos a probléma, nem tudják elfogadni a nem vérszerinti gyermeket... :( Szerintem ez hatalmas butaság (de ez az én gondolatom, én más vagyok...) :( DE tényleg nem vagyunk egyformák, úgyhogy elfogadom és próbálom megérteni ÖNt is, annál is inkább mert valós érzései vannak, és igazán szeretné elfogadni, megszeretni a gyerekeket!:) A másik gondolatom az volt, hogy na ha ilyen rokonom lenne akkor nem is állnék vele szóba... Hisz a gyermekeink a legfontosabbak, a KINCSÜNk, a MINDENÜNK!!! Nincs szó amely kifejezné az érzéseinket irántuk!!! De Ön ezek szerint nem érez semmit a gyerekek iránt... De tényleg semmit nem érez, még szeretetet sem??? A legjobb szerintem, ha nem irodalmat olvas, hanem a lehetõ legtöbbet tölti a gyerekekkel, próbálja õket megismerni, megszeretni stb... Biztos vagyok benne, hogy a gyermekek szemének csillogása, õszinte érzéseik, szeretetük Önt is magával ragadja majd, és elfogadja õket és azt hogy nagyon boldogok a szüleik!!! Hisz ha õk nem lennének, nem lehetnének annyira boldogok, nem élhetnék át az anyuci és apuci érzéseket! Ön mint édesanya, biztos vagyok benne, hogy tisztában van mit is jelent anyucivá válni!!! Bátyja számára pedig apukává! :) Kívánok sok sikert az elfogadáshoz!!! Nagyon remélem, hogy a bátyja és a felesége nem érzi ezt az érzést Öntõl, mert ennél semmi sem esik rosszabbul, ha nem fogadják el a gyermekeinket! (És ez majd az Ön gyermekeit is érintheti, egy másik esetben (barátok szüleinek tiltása stb...)!) Remélem nem bántottam meg, nagyra becsülöm ha valaki õszinte, és azt ha igyekszik változni, mert tudja rossz az út amelyiken jár! SOk boldogságot és a legjobbakat kívánom! :) Kérem ha változna a helyzet azt is írja majd meg !:) mosolygós |
||
| (12446) kívülálló | Válasz erre | 2008-12-03 14:38 |
|---|---|---|
|
Elnézést, de egy vírus ledöntött a lábamról, ezért nem írtam azóta sem! Nem lesz könnyû olvasni Önöknek, de nekem sem az megélni ezeket az érzéseket. Röviden leírnám a körülményeket és problémánkat, de szeretném az anonimitásomat megõrizni. Egyrészt azért vagyok kívülálló, mert nekem saját gyermekeim vannak, és azért is mert, ugyan az egyik bátyám egy másik szervezeten keresztül örökbefogadott két gyermeket a feleségével, de ez nem az Önök egyesülete. Így viszont talán egy kicsit bátrabban írhatom le a problémánkat, amely sajnos nem más, mint az, hogy a mai napig nem érzem ezeket a gyermekeket igazán közeli hozzátartozónak, sõt nem érzem hozzátartozónak. Egyszerûen nem alakult ki bennem ez az érzés velük kapcsolatban, amely miatt komoly lelkiismeretfurdalásom van! Nincs velük semmi problémám, de úgy érzek irántuk, mint például a fiaim iskolatársai iránt, nem úgy, ahogy a másik bátyám gyermekei iránt. A nagyobbik lassan ötéves, a kicsi is másfél éves múlt. Van valaki az Önök családjában, aki hasonló problémával, érzéshiánnyal, stb. küzd? Van ennek szakirodalma? Van segítség erre? Elõre is köszönök minden észrevételt! |
||
| Előzmény » (12283) | ||
| (12439) RKata | Válasz erre | 2008-12-03 10:21 |
|---|---|---|
|
No és a hozzáállás, meg a hang sem mindegy... |
||
| Előzmény » (12438) | ||
| « | 1 ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 ... 24 | » |
Bejelentkezés