Rólunk - Rólunk szól

Veszprémi Csilla

A gyermekáldás az egyik legszentebb dolog az életben. Ám vannak sajnos sokan, akiknek ez nem adatott meg. S bár a természet megtagadta tõlük, hogy részesei legyenek egy kisemberek felnevelésének, e folyamat minden örömének-bánatának, mégsem kell lemondaniuk errõl, hiszen ha minden kiskapu bezárult is, hátra van még az örökbefogadás.
Eleinte a többség tiltakozva gondol erre a variációra, ám idõvel rádöbben: ilyen formában is lehetõsége van átadni tapasztalatait az új nemzedéknek, alkalma nyílik rá, hogy továbbadhassa a családi trónt, láthassa választott babájának elsõ lépéseit, foghassa a kezét az elsõ óvodai napon, két-három évtized múltán pedig nagyszülõként is újabb élményekkel gazdagodhasson és gyakorlatilag teljes mértékben részese legyen egy új lélek életre való felkészítésében.
Az örökbeadás és –fogadás a késõbbi örömök mellett az elsõ idõben számos kételyt, aggodalmat rejt az erre vállalkozó szülõkben. A klasszikus, titkos örökbeadási formula mellett ma már egyre inkább terjedõben van az úgynevezett nyílt örökbefogadás. Az Európában már népszerû, nálunk még talán újszerûnek ható módszer szerint a vérszerinti, életet adó anyának joga van megfelelõen gondoskodni gyermeke elhelyezésérõl, megbízni egy általa és a szakemberek által is alkalmasnak ítélt családot, ha valamilyen oknál fogva õ képtelen vállalni a születendõ csöppség felnevelését.
Májusban alakult Gólyahír Egyesület, amelyik népszerûsíteni szeretné a nyílt örökbefogadást a gyermek érdekében. Ma már közel ötvenen jelentkeztek náluk kisbabára várva. Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke elmondta, itt sokkal inkább az anya segítésén van a hangsúly, hiszen bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy képtelen lesz megadni születendõ gyermekének a megfelelõ élethez szükséges hátteret.
Ezeket az anyákat pedig nem elítélni kell, annál is inkább, mivel az semmivel sem hoz közelebb a megoldáshoz. Az egyesület a terhes anyát minden körülmények között támogatja, hogy gyermekét vállalni tudja. De ha az anya úgy határoz, hogy megválik gyermekétõl, szeretõ családot keresnek a kicsinek.
A cél, hogy mindenki tudjon az egyesületrõl, s inkább ide forduljon egy esetleges nem kívánt terhességnél, mintsem megölje újszülött babáját, mint ahogy az nap nap után hallható a hírekben. Természetesen az egyesület munkája mellett roppant nagy szükség lenne hangsúlyt fektetni a megelõzésre. Mórucz Lajosné szerint az általános iskola utolsó éveiben (mert az még mindenki számára kötelezõ) felvilágosító órákat kell tartania a védõnõknek, hogy munkájukkal megelõzhessék a késõbbi nem kívánt terhességeket.
Az örökbefogadó szülõket több szempontból is nagyító alá veszik annak érdekében, hogy a csemeték minél jobb helyre kerülhessenek. Pszichológiai szempontból alkalmasnak kell lenni a gyermeknevelésre, emellett megvizsgálják a leendõ szülõk anyagi hátterét, egészségi állapotukat, környezettanulmány keretében megnézik életterüket, s ami szintén nem elhanyagolandó, a gyermekre vágyó párok tartsák kézben házasságlevelüket.
Természetesen egyedülálló ember is részt vehet a programban, ha minden korábban felsorolt feltételnek megfelel. A nyílt örökbeadás számos elõnye közül az egyik csupán, hogy itt nem kerülhet a csecsemõ állami gondozásba, hiszen a gyámhivatalban közösen jelenik meg az édesanya, illetve az örökbefogadó(k.). Addigra õk már akár több alkalommal is találkoztak, beszélgettek, megállapodtak hogy kívánják-e bármilyen formában tartani a kapcsolatot (erre is akad példa, van aki idõként elküldi a gyermek egy-egy fényképét a szülõanyának) vagy sem.
Mórucz Lajosné elmondta, hogy szerencsésebbnek tartja, ha némi távolság van az örökbeadó és –fogadó között, nem valószínû ugyanis, hogy akár a gyermek, akár az édesanya javára válna, ha hetente találkoznának mondjuk a villamoson. Az eddigi tapasztalat azt mutatja továbbá, hogy az életet adó anyának elég a tudat, hogy biztonságban van a gyermeke, szeretõ családban él, és nem is keresi õt.
A gyermekvállalásra való felkészülés még hagyományos esetben is sok-sok izgalommal, várakozással jár, fõként ha kívülrõl érkezik a családba a „trónörökös". Az érzelmek ilyenkor fokozottabban jelen vannak, még több kérdés merül föl a szülõkben. Ezek megválaszolására, egymás megnyugtatására, tapasztalatcserére ad lehetõséget az örökbefogadó családoknak rendszeres idõközönként az egyesület által szervezett klub. Ide minden örökbefogadó család és még babára váró pár ellátogathat, itt megbeszélhetik élményeiket, válaszolhatnak egymás kérdéseire.
Várhatóan õsztõl indul az a huszonnyolc órás FIKSZ tréning, amely Nyugaton már sikeresen mûködik. Ez tulajdonképpen egy felkészítõ program, itt tudatosulhat igazán a leendõ szülõkben a döntés, hogy valóban más gyermekét akarják fölnevelni. Az örökbefogadási szándék jelzésétõl számítva körülbelül egy-másfél év múlva kerülhet gyermek a családba. Az örökbefogadók száma mindig meghaladja a születendõ gyermekekét, így itt is sorban állás elõzi meg a nagy eseményt.
A leggyakoribb életkor a gyermeket váró pároknál a harminc-negyven év, hiszen magától értetõdõen eleinte mindenki saját babát szeretne. Az egyesület – a gyermekek biztonságos felnövekedése érdekében – korhatárt is meghatározott, eszerint újszülöttet maximum negyvenegy-negyvenkét éves hölgy vállalhat. A leendõ szülõknek joga van eldönteni, hogy fiú, vagy lány gyermeket szeretnének-e, ami teljesen elfogadható akkor, ha valaki magára vállalja más gyermekének a fölnevelését.

Vissza a cikkekhez

Támogatás

Mint közhasznú szervezet, a jogszabályok szerint 2002-től jogosultak vagyunk gyűjteni az adók felajánlott 1%-át.
Kérjük, hogy támogassa Egyesületünket és ajánlja fel adójának egy százalékát, amivel segít kitűzött céljaink elérésében!

Tovább »

Elérhetőségek

INGYEN HÍVHATÓ KRÍZISVONAL
06-22 óráig

06-80-203-923