Rólunk - Rólunk szól

Örökbefogadás

Az életet adó anyukád a hasában hordott, mi pedig a szívünkben - így magyarázta el egy anyuka a hároméves kisfiának, hogy örökbe fogadta. Mert az ilyesmit a lehetõ leghamarabb el kell mondani a gyereknek. Azt szerencsére nem muszáj elmesélni neki, hogy hány évet szenvedtek, hány babát veszítettek el, mire megkapták õt ajándékba.

Hetek /2006.04.07./

"Egy újságban olvastunk egy nyílt örökbefogadásos történetet. Nagyon megfogott, olyan emberközeli volt - meséli a harmincöt éves Dóra, aki férjével együtt fél éve fogadott örökbe egy kisbabát.
- Nyolcéves házasok vagyunk, két sikertelen lombikbeültetés után. Le kellett állnunk, mert az egészségem ráment a kezelésekre. Ebben orvosi mulasztás is közrejátszott az egyébként rekordszámú beültetésrõl híres hazai magánklinikán. Másodszorra már a másik intézet orvosa legalább megmondta nekünk, hogy nem vállalja a felelõsséget egy újabb beültetésért... Így jutottunk el, nem kevés tépelõdés után, az örökbefogadás gondolatához: jó, akkor legyen egy barna hajú, barna szemû kislányunk. Bár a mai napig nem adtuk fel a vér szerinti gyermek reményét. Az egyesület megismertetett minket egy fiatal kismamával, Annával, aki kislányt várt. Ott voltam mellette, mikor szült, és kaptunk egy gyönyörû, szõke kisfiút. Anna nem nézte meg a babát, és másnap reggel elhagyta a kórházat. Nem volt gonosz lány, csak tizenkilenc éves fejével pontosan tudta, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy kibírja."

A Gólyahír Egyesület hat éve mûködik, eddig 235 esetben segített nyílt örökbeadásban. Mint Móruczné Gabi védõnõ, az egyesület elnöke fogalmaz, válságterhesek segítésével foglalkozó nonprofit szervezet az övék. Olyan kismamák fordulnak hozzájuk, akiknek késõ elvetetni a babájukat, és nincs hova menniük. Információkkal látják el õket, s ha kell, anyaotthont keresnek nekik, ha kell, örökbefogadó családot. Addig, míg nem találnak megfelelõt, szimpatikust. Így az esetleges csecsemõgyilkosságok is megelõzhetõk. Jelenleg 220 pár vár babára a rendszerükben, és általában két éven belül megkapják. A magyar állampolgárságú, hazánkban élõ negyvenkét év alatti házaspárok részesülnek elõnyben. A kismamák eleve nem szeretnék egyedülállóra bízni gyermeküket, mert õk is épp ezért nem tudják vállalni a sajátjukat. "A gyereknek keresünk családot, nem pedig fordítva" - jegyzi meg Móruczné.

Nem ritka, hogy hosszú-hosszú évekig hitegetnek valakit nõgyógyászok, természetgyógyászok. Egy lakás vagy kocsi ára már benne van a kezelésekben, de gyerek nem "lett" belõle. "Volt, aki nyolc lombikbeültetést követõen jött ide, negyvenéves elmúlt, de nem akadt egy józan orvos, aki lebeszélje - ingatja fejét az egyesület vezetõje. - Néha el kell fogadnunk: az élet mást szán nekünk. De erre meg kell érni, az örökbefogadás egy nagyon nehéz döntés."

A szülõvé válást a felkészítõ tanfolyamon kívül az örökbefogadó családok rendszeres közös programjai, tapasztalatcseréi is segítik. Ilyenkor a gyerekek is megtapasztalják, hogy rengeteg sorstársuk van.
A nyílt örökbeadás abban különbözik a titkostól, hogy a szüléskor az anya véglegesen lemond a gyermekrõl az általa ismert befogadó házaspár javára. Így nem állami gondozásba, hanem kezdettõl szeretõ családba kerül a baba. Titkos lemondás vagy az anya eltûnése esetén viszont a gyermekvédelmi rendszerbe kerül, és ahogy telik az idõ, annál nehezebb neki családot találni. Az is tény, hogy ma már egyre kevesebb újszülött kerül az állami rendszerbe - a többség sajnos inkább roma vagy fogyatékkal élõ.
Ha az anyát megismerik, a gyermekét is jobban elfogadják. Nyílt örökbefogadók még nem hoztak vissza gyereket, pedig akadt a kicsik között szívbeteg, autista, koraszülött, kis súlyú baba. De például egy bántalmazott tíz hónapos kisfiúról sem lehetett elõre tudni, lesznek-e maradandó sérülései.
"Annának ez már a második örökbe adott gyermeke volt - mondja Dóra. - Õ most az anyjával él, aki rokkantnyugdíjas. Amikor a barátja megtudta, hogy terhes, kitette - akárcsak az elõzõ élettárs. Anna talán ezzel akarta megfogni a férfiakat, nem tudni, de az abortuszt mindenképp ellenezte. Az elsõ gyermeket megpróbálta felvállalni, éjjel õ járt dolgozni, nappal az édesanyja. Teljesen kikészült, akkor volt tizenhét éves, végül három hónaposan örökbe adta a kicsit. Végre tizenkét órát aludtam egyfolytában - közölte, amikor megkérdezték tõle, hogy nem bánta-e meg? Az akkori örökbefogadók azért nem vállalták a késõbbi féltestvért, mert úgy volt, hogy az is lány lesz. Õk viszont fiút akartak."

Rendezett családból ritka az örökbeadás - mondja a Gólyahír vezetõje. A kismamák jelentõs része magára maradt, fiatal teremtés. A terhesség utolsó hónapjában ismerik meg az örökbefogadó párt, akivel gyakran erõs kötõdésük alakul ki. Õket, akik soha életükben nem voltak fontosak senkinek, most az örökbefogadók látogatják, vizsgálatokra kísérik, viszik nekik a kedvenc ételüket. Szülésnél ott van vele a másik anyuka, törölgeti a homlokát, vigasztalja. Érzelmileg törõdnek vele, pénzbeni segítséget viszont etikai okokból sem adhatnak neki. Az egyesület igyekszik gondoskodni az anyukákról, élelemmel, kelengyével, gyógyszerrel, s ha kell, krízisotthonos elhelyezéssel.

Tipikus élethelyzet, hogy a fiatal nõ feketén dolgozik, albérletben lakik, és miután teherbe esik, munkaadója az utcára teszi. Bejelentett munkahely híján nem jogosult munkanélküli segélyre vagy táppénzre, és lakhelyét is elveszíti. Teljesen egyedül, sokszor kényszerbõl dönt az örökbeadás mellett. Nem tud elhelyezkedni, a kisgyerekes egyedülállókat veszik fel utoljára, bölcsõdék meg szinte nincsenek. Nincs család a háttérben, apák a legkevésbé. Még olyan esetekben is, amikor eredetileg a pár mindkét tagja szeretett volna gyereket, alighogy kiderült a terhesség, az apa agresszívvé válik, vagy bepánikol és eltûnik.
Ha sikerül is az anyaotthonos elhelyezés, az csak egy év haladékot jelent, ez alatt kell megoldást találni. Ráadásul nagyon kevés anyaotthon van, többnyire mind zsúfolt. A visszajelzésekbõl az derül ki, hogy azok az anyukák, akik nagyon ragaszkodnak a gyerekeikhez, úgy próbálnak meg talpon maradni, hogy ketten összefognak, összeköltöznek a gyerekekkel. Az egyik vigyáz a kicsikre, a másik dolgozik - persze bejelentetlen munkahelyen.


Makki Marie-Rose


G A L E R I A


Kapcsolódó linkek:
Az eredeti cikk itt található

Vissza a cikkekhez

Támogatás

Mint közhasznú szervezet, a jogszabályok szerint 2002-től jogosultak vagyunk gyűjteni az adók felajánlott 1%-át.
Kérjük, hogy támogassa Egyesületünket és ajánlja fel adójának egy százalékát, amivel segít kitűzött céljaink elérésében!

Tovább »

Elérhetőségek

INGYEN HÍVHATÓ KRÍZISVONAL
06-22 óráig

06-80-203-923