Szép gondolatok, idézetek

(23467) Krisztin Válasz erre 2013-01-06 18:59
Egy kis tanítványommal írtuk:) Sok szeretettel mindenkinek:) A griffmadár karácsonya
Egy olyan történetet szeretnék elmesélni Nektek, amelyet még senki sem ismer a világon. Csak Én, mert csak az Én álmaimban létezik. Néhány napja foci edzés után elaludtam a kanapén, mert nagyon elfáradtam. Színes álomképek jelentek meg elõttem… Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen és az Óperenciás-tengeren is túl, egy hatalmas hegység. Ennek a hegységnek az egyik sötét barlangjában évszázadok óta élt egy griffmadárfióka. Nagyon szomorú és nagyon magányos kis madárka volt. Nem olyan, mint én, akinek sok barátja van. Éppen odapottyantam mellé, mert szomorúan ült a barlang egyik szikláján, közel ahhoz a tojáshéjhoz amibõl kikelt. Utolsó tagja lehetett egy õsi griffmadár nemzettségnek. S így, már nem is emlékezett rá, hogy mikor szólt utoljára egy másik élõlényhez, mikor repült fel a Napig az égen, vagy éppen mikor okádott tüzet a barlang falára. Maga sem tudja hány éves alvásából ébredt, amikor a barlang egyik szûk nyílásán bemászott hozzá egy aprócska manócska. –Brr, brr, de hideg van odakinn! Az éjjel mindent beborított a fehér hó! Gyönyörû hókristályoktól csillog az erdõ és a hegység! Milyen szép lesz az idei karácsony! - Mi az a hó? Mi az a hókristály? És mi az a karácsony?- kérdezte Lalu, mert így hívták a griffmadarat. - Te semmit sem tudsz a világról? Nos, akkor nézd meg magad! S ezzel kimászott egy másik résen keresztül. Ott maradtunk ketten, egymásra néztünk, de õ hirtelen megszólalt: - Nincs mit tennem! Megyek és megnézem a saját szememmel! Gyere velem Te is újdonsült barátocskám! Amint kiléptünk a hegy gyomrában lévõ barlangjából, mindent elborító fehérséget láttunk. Fehérek voltak a fák, fehéren csillogtak a hegyek, fehéren szikrázott az egész táj. A kis Lalu elmosolyodott. -Minden úgy néz ki, mintha valaki leöntötte volna a világot hófehér porcukorral! Most már tudom, hogy mi az a hó, s mi az a hókristály! Csak azt nem tudtam meg, hogy mi az a karácsony! Arra gondoltam elmagyarázom neki. De ekkor, elgondolkodva ballagott vissza az otthonába. Utána siettem. Leült a sziklára, s csak sóhajtozott bánatában. Egyszerre egy hang ütötte meg érzékeny fülemet. – Sárkány Apó! Sárkány Apó! Hozd már azt a fenyõágat! Díszítsük fel estére a karácsonyfát! - Hozom már, hozom már Sárkány Anyó, csak ne zsörtölõdj velem! Inkább csinálj egy kis meleget, mert nagyon fázom! Teljesen átfagytam az erdõben! - Apó, Anyó! Segítség! Egy griffmadár, meg egy olyan gyerek forma! Jaj, egy hatalmas griffmadár! – kiáltotta el magát a sárkánylány. Kislányom ne bolondozz velünk, mert nem érünk rá! - Apó, Anyó! Segítség! Egy griffmadár meg egy gyerek! Jaj, egy hatalmas griffmadár! A földön kuporogva meg hangosan nevet egy manó! - Ebbõl elég! Ha nem hagyod abba, akkor kiporolom a nadrágodat! Ekkora azonban mindannyian észrevettek bennünket a barlang közepén, s összerezzenve, reszketve ránk néztek. - Kérlek! Ne bántsatok bennünket! Ne egyetek meg minket! Karácsony szent estéje van ma, a szeretet ünnepe!- könyörögtek mindhárman. - Kik vagytok ? – kérdezte Lalu. - Tisztelettel köszöntelek Te Óriásmadár! Én Sárkány Apó vagyok, a Sárkányok nagy nemzetségébõl. Õ Sárkány Anyó a feleségem, mellette pedig a kislányom Sárkány Lány. - Mit kerestek a barlangomban? - Itt lakunk. Ide húzódtunk be tavaszig, a téli hideg elõl, hogy ne fázzunk meg. De sajnos itt sincs melegebb. - No, ne reszkessetek már annyira a félelemtõl! Maradhattok nálam tavaszig! Most pedig csinálok egy kis tüzet, hogy ne fázzatok! Rég volt része ekkora nagy örömben a madárfiókának. Már nem volt egyedül, s végre volt kihez hozzászólnia is. - Gyere Lalu, állítsuk fel, s díszítsük fel együtt a karácsonyfát! – kérte Sárkány Apó. b - Én meg sütök egy kis mézeskalácsot az esti ünnepi vacsora mellé! - mondta Sárkány Anyó. - Megterítem az ünnepi asztalt, meggyújtom az adventi gyertyákat, hogy mire ideér a võlegényem, minden készen álljon a vacsorához. – nevetett a Sárkány Lány. Nemsokára halk csengõszót hallottak. Megérkezett menyasszonyához a Nagy Mammut. - Hoztam egy kis vendéget is ! Útközben találkoztam egy öreg varázslóval, aki nagyon magányos és éhes volt. Nem hagyhattam magára a szeretet ünnepén! - Hozok még egy terítéket! – ajánlotta fel Sárkány Anyó. - Most már tudom mi az a karácsony! A szeretet ünnepe! És milyen jó, hogy nem vagyok egyedül! Már nekem is van családom, akiket szerethetek! Én vagyok a világ legboldogabb Laluja! – ugrándozott örömében. - Akkor most itt az ajándékozás ideje! Adjuk át egymásnak a nagy gondossággal készített, és rejtegetett ajándékokat!-kiáltották a sárkányok, s örömükben tüzet okádtak a barlang falaira. Persze sokkal kisebbet, mint amit Lalu szokott. Boldogan szaladtak a karácsonyfához, ahol apró ajándékdobozok sorakoztak. Én nem tudok Nektek semmit adni, nem készítettem semmiféle ajándékot!-szomorúan elfordult a többiektõl Lalu. Persze a varázslónak sem kellett kétszer mondani, egy halom csodaszép, érdekes ajándékot varázsolt elõ köpenye alól. - Ne sírjál Kedves Griff! Hiszen tõled kaptuk a legszebb ajándékot, kerek e világon! Otthont és meleget adtál a családomnak. Szeretünk érte! - Én is szeretlek benneteket!- felelte halkan álmomban megismert pajtásom. Átölelték új barátjukat, és együtt indultak el dalolva a karácsonyfához: Kedves kis fenyõfa,
Köszöntünk most téged.
Hozz örömet vidámságot,
És boldog új évet. Talán ma is boldogan, és szeretetben élnek Lalu barlangjában, ha meg nem haltak. Ekkor azonban kellemes bizsergést éreztem a bõrömön. Anyu illata. Gyengéden megpuszilt, és halkan ébresztgetett: - Pici fiacskám! Barnuska! Ébredj fel! Kész a finom vacsora, aztán meg menned kell fürödni! Reggel iskola! Vár a tanító nénid Kriszta néni az osztályban! És…. és…. ebben a pillanatban felébredtem.







(21088) Kriszti Válasz erre 2011-10-29 15:23
http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=pm_Mx0LtpdY




(20881) MIldikó Válasz erre 2011-09-01 21:41
Köszönjük ezt a kedves kis történetet. Nagyon reménykedünk, hogy a mi \"csomagocskánk\" is hamarosan megérkezik...




(20880) minimanó Válasz erre 2011-09-01 17:20
Nagyon aranyos, várom a mi gólyánkat :)
Előzmény » (20878)




(20879) steti Válasz erre 2011-09-01 10:23
Sziasztok!

Nagyon szép, lélekmelegítõ ez a kedves kis történet...
Köszönjük szépen! :))

További jó munkát a kisgólyáknak:))


Előzmény » (20878)




(20878) gólyahír Válasz erre 2011-08-31 18:16
Írta: Fabóné Mórucz Kinga

GÓLYAMESE, Miért vándorolnak a gólyák?

Ha hiszitek, ha nem, létezik egy sziget a világon, ahol csak gólyák élnek. Minden féle és fajtájú: fehér, fekete, feketecsõrû, gyapjas nyakú, pápaszemes, Abdim, erdei, hindu és nyerges. A világ minden tájáról érkeznek ide.
A pici gólyák nem itt születnek, hanem a világ minden táján. Egyszerre 2-3 is születhet. A gólyaszülõk nagyon gondos anyukák, és apukák. Minden évben ugyanoda mennek vissza kikölteni a tojásaikat. Így történt az is, hogy Gizi és Guszti, a két kis gólyafióka megszületett. Egy kémény tetején volt a fészkük. A kémény pedig egy takaros kis házhoz tartozott. Ott éldegélt egy asszony a férjével, akik nagyon szerettek volna már gyermeket. Sajnos az élet nem adta meg nekik, ezért a sorsukba már beletörõdtek. Egyetlen örömük az volt, hogy várják a gólyákat vissza tavasszal, és gyönyörködhessenek a kicsinyeik fejlõdésében.
De hogy szavamat ne felejtsem, Guszti és Gizi nagyon sok idõt töltöttek azzal, míg vártak a finom falatokra, hogy a feleséget figyelték, és hallgatták sóhajtozását.
- Te, Guszti, szerinted mi baja lehet a mi asszonykánknak?- kérdezte Gizi.
- Nem tudom, de valami miatt nagyon szomorú! Mi még sose szomorkodtunk, mindig csinálunk valami jót, játszunk anyáékkal, és közben jókat nevetgélünk- mondta Guszti.
- Guszti, lehet ez a baja, hogy nincs kivel játszania, talán kellene neki is 1-2 kisember!
Még sokáig nézték az asszonyt és mindketten gondolkozni kezdtek csöndben, egymás mellett.
Mikor a szüleik megjöttek, megvacsoráztak, és Gizi így szólt:
- Anyukám, miért van az, hogy az emberek nem lehetnek mindig boldogok? Ez az asszony miért nem játszhat a gyermekeivel?- kíváncsiskodott.
- Még kicsi vagy ahhoz, hogy mindent megérts, de egy nap mindenre választ fogsz kapni. Egyelõre legyen elég annyi, hogy ez a nõ is egy napon nagyon boldog lesz, ígérem!
- Na, gyerekek, - szólt közbe gólya papa- felkészültetek a mai repülés órára? Már csak pár nap, és indulunk haza!
- Haza?- értetlenkedett Guszti.- De hát nem itt vagyunk otthon?
- Nem, nem!- mondta a papa.- Egy nagyon hosszú út vár ránk, a Gólyák-szigetére.
- Ó! – ámult el Gizi. - Gólyák-szigete? Az meg milyen hely?
- Majd meglátjátok, egy nagyon varázslatos hely. De elõbb meg kell tanulnotok repülni, hogy bírjátok az utat. - mondta anya, és felrepült, hogy megmutassa kicsinyeinek, hogyan csinálják.
Így telt el még 2 nap, és a 3. napon útra keltek.
Nagyon sokat repültek, több éjszakát is idegen helyen töltöttek, mire végre megpillantották a Gólya-szigetet. Nem volt nehéz felismerni, hiszen gólya alakja volt.
- Anya, apa, ez a hely fantasztikus! – kiáltották a fiókák és igyekeztek szüleik nyomában maradni, hiszen már rengeteg gólya érkezett meg.
- Anya, mit fogunk itt csinálni? – kérdezte Gizi izgatottan.
- Csak mindent szép sorjában! – nevetett gólyamama. – Elõször is megkeressük a pihenõ helyünket, aztán beavatunk titeket a gólyák legnagyobb TITKÁBA.
Pár órás pihenõ után összehívták a gólyákat. A kis fiatal fiókáknak elöl volt a helyük, a nagyobbaknak, szülõknek hátrébb. Lassan elhalkultak.
Ekkor megjelent a legidõsebb gólya, akit hangos kelepeléssel fogadtak.
- Kedves gólya társaim! – szólt a legöregebb gólya. - Nagyon örülök, hogy ismét összegyûlhettünk a szigetünkön. Külön szeretettel köszöntöm legkisebb gólyáinkat! Örülök neki, hogy idén még többen tudjuk embertársaink szívbéli kívánságait teljesíteni.
- Te, Guszti, mirõl beszél? Te érted? – kérdezte Gizi.
- Pszt, hallgass, és figyelj! – szólt rá Guszti.
- Drága kisgólyák! Most megtudjátok, miért is jöttünk mi gólyák a Földre. Biztos észrevettétek már, hogy némelyik ember milyen boldogtalan. Ez azért van, mert nem adatott meg nekik, életük legnagyobb kívánsága: egy gyermek! A mi feladatunk, hogy ezen segítsünk. Ti fogjátok”szívbéli” gyermekeiket elszállítani nekik. Azért tettétek meg ezt a hosszú utat, hogy megtudjátok kit választottam nektek, akinek örömet okozhattok. Tudjátok, elõfordul, hogy 1-1 gyermek eltéved a Földre jövet közben, nekünk kell õket a jó útra irányítanunk. Ebben segítünk nekik. Most pedig menjetek, nemsokára mindenki meg fogja tudni, kinek fog nagy örömet okozni.
A gólyák szétszéledtek, és a kicsik nagyon izgatottak lettek.
- Anya, apa, hallottátok? Mi fogunk boldogságot vinni az embereknek! – mondta Gizi izgatottan.
- Bizony! Ez a gólyák nagy titka. Azért nõtt ilyen hosszúra a csõrünk, hogy kényelmesen tudjuk szállítani a kis „csomagocskát”.
- Ez nagyszerû! Én máris indulni szeretnék! – mondta Gizi.
- Én is, én is! – lelkendezett Guszti. – Úgy izgulok, hogy vajon mikor indulhatunk!
Valaki kopogott az ajtón. Kinyitották és két kis „csomagot” találtak a küszöbön.
- Úúú… ez már a mi küldetésünk? – kérdezte Gizi és Guszti álmélkodva.
- Így van! Itt az idõ! Készüljetek! Lassan indulnotok kell, mert ezeket a kis batyukat már nagyon várják!
- Anya, honnan fogom tudni, hova kell vinnem?
- Ne izgulj, a szíved vezetni fog! – válaszolta anya.
Elbúcsúztak és Gizi meg Guszti útra keltek. Nagyon óvatosan repültek, vigyáztak, nehogy baja essen a küldeményüknek. Gusztival sokáig egymás mellett repültek, de aztán a szívük azt súgta, már nem tudják az útjukat együtt folytatni, el kell válniuk.
Gizi egyre ismerõsebb tájak felett repült. Aztán egyszer csak meglátta az ismerõs kéményt és már tudta, oda kell leszállnia.
Ott már nagyon várták a szívbéli kis kincsüket a leendõ szülõk. Már hetek óta érezték, hogy el fog jönni ez a pillanat, és szívbéli kisgyermeküket végre magukhoz ölelhették. A kis gólya bekukucskált az ablakon és végtelenül boldog volt, hogy végre nem szomorúak a régi ismerõsei. Nekik is lett gyermekük, akivel most már mindig játszhatnak, foglalkozhatnak, szeretgethetik. Most már nem voltak szomorúak, sõt, õk voltak a világ legboldogabb emberei, hogy gyermekük rájuk talált végre.
A gólyák pedig továbbra is teszik a dolgukat és nagyon sok embernek szereznek örömet azóta is! A gyerekekkel válnak boldog családdá.




(20657) M.Mónika Válasz erre 2011-06-09 10:26
Gyermek lélek
Tanulni sokat a gyermektõl lehet,mert mindig a mosolyt tanítja neked.
Tiszta lelke nem bánt ,nem kér,csak arra vágyik,hogy vele legyél.(Kiss magdolna)




(20642) babirussza Válasz erre 2011-06-01 19:12
Mándy Stefánia
Csak csillag õ, csak látomás

A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdõ megremeg,
Sás szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag õ, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda!
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért, szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik,
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.





(20527) manómama Válasz erre 2011-04-27 13:40
közelgõ anyák napjára két magzat beszélget az anyaméhben -Te hiszel a születés utáni életben? _Természetesen .A születés után valaminek következnie kell.Talán itt is azért vagyunk,hogy felkészüljünk arra ami ezután következik.-Butaság!Semmiféle élet nem létezik a születés után.Egyébként is ,hogyan nézne ki?-Azt pontosan nem tudom ,de biztosan több fény lesz ott,mint itt.Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.-Hát ez ostobaság !Járni nem lehet.És szájjal enni...ez meg végképp nevetséges!Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk.De mondok én neked valamit:a születés utáni életet kizárhatjuk,mert a köldökzsinór már most is túlságosan rövid.-De,de valami biztosan lesz.Csak valószínûleg kicsit másképp ,mint amihez itt hozzászoktunk.-De hát onnan még soha senki nem tért vissza.A születéssel az élet egyszerûen véget ér.Különben is ,az élet nem más mint örökös zsúfoltság a sötétben.-Én nem tudom pontosan ,milyen lesz ,ha megszületünk,de mindenesetre meglátjuk a mamát és õ majd gondoskodik rólunk.-A mamát?Te hiszel a mamában?És szerinted õ mégis hol van?-Hát mindenütt körülöttünk!Benne és neki köszönhetõen élünk.Nélküle egyáltalán nem lennénk.-Ezt nem hiszem!Én soha semmilyen mamát nem láttam,tehát nyilvánvaló ,hogy nincs is.-No de néha ,mikor csendben vagyunk halljuk,ahogy énekel és azt is érezzük,ahogy simogatja körülöttünk a világot.Tudod,én tényleg azt hiszem ,hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.




(20475) Jutta Válasz erre 2011-03-25 22:49
Gyermekáldás

Köszöntünk mi téged ezen a világon,
most hogy megszülettél, teljesült
egy álmunk.

Ne félj, sokan vigyáznak rád,
nyugodtan pihenhetsz, legyen
boldog minden napod, amíg
felcseperedsz.

Féltõn nézzük elsõ lépted,
ne félj, ha sírsz, lesz ki
ölébe vesz.
/Birta Attila/



\"Mondod, hogy én vagyok a jövõ
Ne hagyj a jelenben magamra.
Mondod, én vagyok a remény, a béke
Ne okozz békétlenséget nékem.
Ne kívánságod szerint, ünnepnapokon szeress,
Állandó szeretettel nevelj,
Nem arra vágyom, hogy játékszered legyek,
Példás szavakat, életet kérek tõled.
Munkára, jóságra, kedvességre, megbocsátásra,
tisztességre, becsületességre nevelj.
Lábamat az igazság útjára vezesd
Formáld, irányítsd éltemet, akkor is, ha szenvedést,
szívfájdalmat okoz nékem.
Kérlek! Nevelj engem úgy ma,
Hogy holnap miattam ne kelljen sírnod.\"
/Portugál vers/




(20230) Nyuszifül Válasz erre 2010-12-26 10:34
KARÁCSONYI SÜTEMÉNY

Hozzávalók és elkészítés:

Végy 1 kg meleg szeretetet,
szitáld át a türelem szitáján,
nehogy pletykamag kerüljön bele.

Adj hozzá egy liter bátorságot,
3 dl szorgalmat és 1 dl jóságot.

Gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel,
és takard be tiszta jókedvvel.

Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél.
Szórd meg vidám mosollyal, és tegyél rá
pár csepp megfontolást.

Aztán vágd fel sok-sok darabra,
hogy mindenkinek jusson belõle,
aki szeretetre éhes!


BÉKÉS, BOLDOG és SZERETETTELJES KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!

Millió puszi: Nyuszifül




(20210) andrea0223 Válasz erre 2010-12-24 13:49
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,

ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután.

Kívánj igazi ünnepet, kívánj boldogabb életet.

Én pedig kívánok: BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT NEKED!




(20203) Ancsúr Válasz erre 2010-12-23 22:25
Ez egy mesekönyvben van, de nagyon megtetszett:
A legnagyobb kincs nem az arany,
se nem gyémánt s más drágakõ.
Az kézzel meg nem fogható,
egyenesen a szívedbõl jõ.
Más dolgok mind megfakulnak,
az évszakok telnek-múlnak,
ám a barátság oly nagy kincs,
mely bizony soha el nem múlhat.

Ezúton kívánok Gabikának, családjának, és a Gólyahír egyesület segítõinek áldott és békés karácsonyt!




(20168) Nyuszifül Válasz erre 2010-12-21 00:04
Három fenyõfa állt egy dombtetõn.

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erõs, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyõ nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlõdött és növekedett. A harmadik fenyõ azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsû és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erõs lennék, mint a Legnagyobb fenyõ. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendõben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyõ.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyõ.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyõ, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyõ- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyõ azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyõhöz.
- Kedves Kisebbik fenyõ megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyõ. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergõ kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyõ, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tõlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idõ múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyûszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyõt, elhaladtak a Kisebbik fenyõ elõtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyûket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelybõl most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyõ.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyõ.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tõle a Télapó. v - Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte õt a földbõl, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyõt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyûszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon.

Ezzel a kedves kis történettel kívánok Nagyon Szép, Békés, Boldog, Szeretetteljes Ünnepeket, és egy szép, vagy az ideinél mégszebb 2011-es Új Évet!

Millió puszi: Nyuszifül





(19995) Nyuszifül Válasz erre 2010-11-24 18:21
Drága Nene!

Encike kapta ezt a szép idézetet egy mesekönyvében!

Puszika


Mi a fontos........?

Nem az a perc fontos melyért minden percben élsz,
Nem az a fontos, mit minden percben remélsz.
Az a fontos, hogy szeress élni,
s ha kell merj remélni.
Hiszen minden percet csak egyszer élsz meg,
minden csodát, minden szépet.
S ezek a dolgok, ha csak egy perc értelmet nyernek,
már volt értelme az életnek.




(19990) Nene Válasz erre 2010-11-24 09:45
Nyuszifül, ez honnan való? Nagyon szép.
Előzmény » (19942)




(19942) Nyuszifül Válasz erre 2010-11-17 19:54
Boldog pillanatokra vágyom..

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?-kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát.

Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az --hogy mondjam neked?--a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál most, álmos vagyok.
-Mesélj!-erõsködött a csillag.-Mesélj róluk.
-Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipõ Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát!

Ma este nagyon álmos vagyok.
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát!-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. :)





(19861) Orsi Válasz erre 2010-11-07 10:12
A várakozóknak egy kis Márai. :) Nagyon igaz, én már tudom. ;)

\"Semmi nem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki.
De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben....
Két ember nem találkozhat egy nappal sem elõbb, csak amikor megértek a találkozásra.....Megértek, ...nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülrõl,valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint. Ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és idõben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az õ másodpercük az évmilliárdok és tér végtelenségei között...\" (Márai S.)




(19847) Nyuszifül Válasz erre 2010-11-01 15:56
Kosztolányi Dezsõ : Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedõlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belõle több és most sem él
s mint fán se nõ egyforma két levél,
a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e fõt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kõvé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének õsi titka.

Akárki is volt õ, de fény, de hõ volt.
Mindenki tudta és hirdette: õ volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:
\"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék\" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égõ, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szõtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted õt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövõben
akárki megszülethet már, csak õ nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak õrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: \"Hol volt...\"
majd rázuhant a mázsás, szörnyû mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: \"Nem volt...\"
Úgy fekszik õ, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.




(19846) Nyuszifül Válasz erre 2010-11-01 15:49
Mindenszentek hajnalán beszökött a tél,
Megmutatta kemény arcát, rideg volt, s fehér
Dermesztõ, vad hidegre ébredt minden ami él,
S a kerteken már megmaradt a dér.

A fa ágán még kapaszkodik egy megsárgult levél,
Megfeszítve erejét a végsõkig remél,
Bár tudja, már csak néhány percig él,
S mint a többi, Õ is földet ér.

A temetõkert fagyos útján fázós emberek,
A fejfákhoz igyekeznek, hol halottaik felett
Emlékezõ, könnyes szemmel kulcsolnak kezet,
S ma minden síron gyúlnak mécsesek.






1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11»


Vissza a fórum témáihoz

Támogatás

Mint közhasznú szervezet, a jogszabályok szerint 2002-től jogosultak vagyunk gyűjteni az adók felajánlott 1%-át.
Kérjük, hogy támogassa Egyesületünket és ajánlja fel adójának egy százalékát, amivel segít kitűzött céljaink elérésében!

Tovább »

Elérhetőségek

INGYEN HÍVHATÓ KRÍZISVONAL
06-22 óráig

06-80-203-923